Ungár Anikó 77 évesen sem mond le az egészséges életmódról, de nem a szélsőséges diétákban hisz. A bűvész szerint egy egyszerű étkezési szabály, a tudatosság és a rendszeres izommunka is sokat számít abban, hogy ma is megőrizze a formáját.
Ungár Anikó számára a fittség nem új keletű törekvés. Színpadi előadóként mindig fontos volt számára, hogy jó formában legyen, de az évek során ez már nem csupán a megjelenésről szólt. Ma elsősorban azért figyel magára, hogy egészséges és energikus maradjon.
A testsúlyát is régóta tudatosan követi. Ha azt veszi észre, hogy néhány dekával vagy fél kilóval többet mutat a mérleg, már másnap változtat az étkezésén.
„Ötvennégy és ötvenöt kiló között vagyok, én így érzem jól magam” – mondja.
Egyetlen mondat, amit az édesanyjától tanult
Az étkezési szokásait még fiatal korában kezdte kialakítani. Tizennyolc évesen vette észre, hogy változik az alakja, ekkor édesanyja egy olyan tanácsot adott neki, amelyet azóta sem felejtett el.
A lényege egyszerű volt: nem akkor kell abbahagyni az evést, amikor már teljesen jóllaktunk, hanem valamivel korábban.
„’Mucikám, most kell visszafognod magad, mert később nehéz lesz.’ Illetve az ő mondása volt az is, hogy ’akkor kell felállni az asztaltól, amikor még ennél’, és én ezt azóta is tartom.”
Anikó szerint a mértékletesség sokkal többet ér, mint az állandó megszorítás. Nem tudja elképzelni, hogy valaki addig egyen, amíg kellemetlenül tele nem lesz, majd jóllakottan, kigombolt nadrágban üldögéljen az asztalnál.
Úgy véli, hogy ez a hozzáállás segített neki abban, hogy hosszú időn keresztül megőrizze ugyanazt a testsúlyt.
Cappuccino, pirítós és egy régi mallorcai emlék
Bár tudatosan étkezik, egyáltalán nem követ szigorú, minden apró részletet szabályozó étrendet. A reggelije például évtizedek óta ugyanaz.
Ébredés után cappuccinót készít magának, majd két szelet barna kenyeret pirít meg. Vajjal és narancsdzsemmel fogyasztja.
Ezt a szokást még abból az időből hozta magával, amikor több mint négy évtizeddel ezelőtt fél évig Palma de Mallorcán dolgozott. Egy francia–olasz artista házaspárral lakott együtt, akik maguk sütötték a barna kenyeret és készítették a narancsdzsemet. Anikó számára annyira emlékezetes maradt az ottani reggeli, hogy azóta is ragaszkodik hozzá.
A főzésről sem mondott le. Bár már csak ketten élnek a férjével, továbbra is szinte minden nap készít valamit.
„Ma épp egy gombás-citromos rizottót készítettem. Könnyű, mégis laktató.”
A nehéz fogásokat nem kedveli, az alapanyagokat pedig alaposan megválogatja. Szerinte ez nemcsak a súly megtartása, hanem az egészség miatt is fontos.
Ha valami harapnivalóra vágyik, gyakran mandulát pirít, majd szárított gyömbérrel keveri össze. A rohanós napokon egy adag ebből kerül az autóba is, így útközben is tud mit nassolni.
Az izmaira különösen figyel
A megfelelő étkezés mellett Anikó az edzést sem hagyja ki. Hetente két-három alkalommal mozog, de nem a hagyományos konditermi edzések híve.
Immár tizenhét éve használja az E-Fit nevű, magyar fejlesztésű berendezést. A módszer során az izmokat elektromos stimulációval dolgoztatják meg, miközben különféle gyakorlatokat végez.
Anikó szerint ez azért praktikus számára, mert rövid idő alatt is komoly terhelést jelent. Egyetlen alkalmat nagyjából két és fél órányi hagyományos edzéshez hasonlít, miközben neki az egész program egy órán belül belefér a turmixszal és a zuhanyzással együtt.
„Én erre esküszöm, pláne, mert hetvenhét évesen nem is érezném jól magam egy edzőteremben. Én már nem akarom megfeszíteni magam, nem szeretnék erőltetni semmit.”
A napi tízezer lépést sem tartja kötelező célnak, és a hétköznapokon nem szokott hosszú sétákat tenni. Amikor azonban évente néhány alkalommal elutazik, teljesen más a helyzet: előfordul, hogy egyetlen nap alatt húsz kilométert is gyalogol.
És állítása szerint ezt gond nélkül bírja.
A lépcsőzés sem okoz neki különösebb nehézséget, a mindennapokban sem érzi magát fáradékonyabbnak. A célja nem az, hogy rekordokat döntsön, hanem hogy továbbra is aktív maradjon.
„Karbantartom magam, főként magam és a családom miatt, és hát mert rengeteg dolgom van.”
