Komoly vitát váltott ki a Centrál Színház jegyárpolitikája, miután a Stohl András és Alföldi Róbert főszereplésével bemutatott Furcsa pár című előadás egyes jegyei már 39 ezer forintba kerülnek. Stohl András maga is sokallja az összeget, és bevallotta, hogy ekkora elvárások mellett különösen nehéz színpadra lépnie. A színház vezetősége most részletesen megindokolta, miért alkalmaz dinamikus árazást, és miért tartja ezt a működése szempontjából elengedhetetlennek.
A Puskás Tamás rendezésében készült darab iránt nagy az érdeklődés, a jegyárak azonban a nézők és a színész figyelmét is felkeltették. A dinamikus árazás lényege, hogy a jegyek ára nem állandó, hanem a piaci kereslethez igazodva változhat. A Centrál Színház vezetősége szerint a jelenlegi kulturális finanszírozási környezetben erre a rendszerre azért van szükségük, hogy biztosítani tudják a teátrum fennmaradását.
„Az életben maradásért küzdünk” – ezt mondja a színház vezetősége
A színház a jegyárak kapcsán feltett kérdésekre válaszolva egyértelművé tette, hogy döntésüket elsősorban gazdasági kényszerrel magyarázzák. Álláspontjuk szerint a kulturális finanszírozás jelenlegi rendszere aránytalan helyzetet teremt, ezért a működésük fenntartásához a lehető legnagyobb jegybevételre van szükségük.
„Azért döntöttünk a dinamikus árazás mellett, mert a jelenlegi, alapvetően aránytalan, torz és az elmúlt évek kultúrpolitikája által meghatározott rendszerben az életben maradásért küzdünk.”
A vezetőség hozzátette, hogy a túlélésüket szolgáló repertoár kialakítása önmagában nem elegendő: a lehető legnagyobb bevételt is el kell érniük. Indoklásuk szerint a dinamikus árazás bevezetése ezért nem egyszerű üzleti döntés, hanem a fennmaradásukat szolgáló lépés.
Arra a kérdésre, hogy létezne-e más megoldás, határozott választ adtak.
„Nincs más út!” – hangsúlyozták.
A színház szerint a minőségi darabok, a színészek munkája, a díszletek, a jelmezek, valamint a megfelelő környezet és kiszolgálás mind jelentős költségekkel járnak. Ezeket a kiadásokat nekik is fedezniük kell, miközben állításuk szerint más, közeli budapesti színházak olyan mértékű nettó támogatásból gazdálkodnak, amelyet még a legsikeresebb előadásaik jegybevételével sem tudnak ellensúlyozni.
Példaként egy mindössze kétszáz méterre működő színházat említettek. A közlésük szerint annak 1,3 milliárd forintos támogatása 1,65 milliárd forintnyi jegybevételnek felel meg. Úgy fogalmaztak, hogy ezt a bevételi szintet a dinamikus árazás alkalmazásával és a Furcsa pár sikerével sem tudták megközelíteni.
Más színházak jegyárait is figyelik
A vezetőség azt is elárulta, hogy természetesen figyelembe veszik más színházak árazását. Ugyanakkor szerintük éppen az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy olyan előadásokat hozzanak létre, amelyekért a közönség hajlandó többet fizetni, mint más teátrumok produkcióiért.
Hangsúlyozták, hogy nem kizárólag a bevétel növelése a céljuk: a szakmájukat továbbra is örömmel, büszkén szeretnék végezni, nem pedig úgy, hogy a munkájuk pusztán pénzkeresetté váljon.
Azt is megkérdezték tőlük, számítottak-e arra, hogy a magasabb jegyárak felháborodást válthatnak ki. Válaszukban arra utaltak, hogy a színház vezetése tapasztalt szakemberekből áll, akik tisztában vannak azzal, hogy az emberek erőteljesen reagálhatnak, ha nem jutnak hozzá ahhoz, amit szeretnének.
A közösségi média ráadásul különösen láthatóvá teszi az ilyen reakciókat, hiszen bárki könnyedén megoszthatja a véleményét.
A telt ház kérdésében azonban a vezetőség sem állította, hogy előre biztosan tudnák, milyen eredménnyel zárulnak az előadások. Mint mondták, immár huszonhárom éve reménykednek a sikerben, miközben mindent megtesznek azért, hogy az elképzeléseik valóra váljanak.
Stohl András szerint óriási teher a 39 ezer forintos jegyár
A vita azért kapott különösen nagy nyilvánosságot, mert Stohl András is beszélt arról, milyen érzéseket vált ki belőle a magas jegyár. A színész egy YouTube-interjúban arról is mesélt, hogy az ismertsége milyen hatással lehet a jegyeladásokra, majd a dinamikus árazás nehézségeit is szóba hozta.
Stohl úgy érzi, hogy amikor valaki 39 ezer forintot fizet egy prózai színházi előadásért, azzal rendkívül magas elvárásokat támaszt a fellépőkkel szemben. Emiatt ő maga is kellemetlenül érzi magát, hiszen úgy gondolja, hogy az ilyen összegért a nézőnek mindenképpen különleges élményt kell kapnia.
„Őrület ez a 39 ezer forintos jegyár! Olyan fura, mert azt érzem, hogy ránk tevődik egy súly. Tehát, ha valaki ennyi pénzért megvesz egy színházjegyet egy prózai darabra, akkor én érzem magam kellemetlenül…” – fogalmazott.
A színész szerint ez különösen nehéz helyzet egy olyan produkcióban, amelynek elsődleges célja a közönség megnevettetése. Úgy érzi, már az előadás előtt olyan elvárások nehezednek rá, amelyek megnehezítik a felszabadult játékot.
„Hogy valami olyat kell nyújtanom, hogy erre ő azt mondja, megérte. Szóval baromi rossz pozícióból indulok neki az előadásnak. Ráadásul egy olyan előadásnak, ahol nevettetni szeretnénk. Én jobban örülnék, ha a felébe kerülne, már bocsánat.”
Stohl ugyanakkor árnyalta a véleményét, és elismerte, hogy a színháznak is fenn kell tartania magát. Megérti, hogy a működéshez bevételre van szükség, és azt is látja, hogy a Centrál Színház a saját álláspontja szerint csak magasabb jegyárakkal tudja biztosítani a professzionális működést.
A színház a fennmaradásra, a színész a nézői elvárásokra figyel
A vezetőség Stohl megszólalására is reagált. Úgy fogalmaztak, hogy a színészek érzéseit nehéz kívülről megítélni, ezért nem szeretnének találgatásokba bocsátkozni. Ugyanakkor szerintük a nyilvánosságban nem feltétlenül minden hasonló eset kap ugyanolyan figyelmet, és az sem mindegy, hogy egy hosszabb interjúból melyik mondat kerül előtérbe.
A Centrál Színház tehát gazdasági szükségszerűségként tekint a dinamikus árazásra, míg Stohl András elsősorban azt a nyomást emeli ki, amelyet a kiemelkedően magas jegyár a színészekre és a közönség elvárásaira helyezhet.
A vita középpontjában így egyszerre áll a színházi működés finanszírozása, a kulturális támogatások kérdése és az, hogy mennyit hajlandó fizetni a közönség egy népszerű előadásért.
