Járai Máté számára a gyerekkor nem a gondtalan évekről szólt. Mindkét szülője súlyos alkoholproblémával küzdött, ő pedig már egészen fiatalon megtapasztalta, milyen az, amikor az ital miatt megváltozik valaki, akire egy gyereknek szüksége lenne. A színész most arról is beszélt, milyen érzéseket váltott ki belőle a szülei elvesztése.
Járai Máté korábban sem titkolta, hogy alkoholbeteg szülők mellett nőtt fel. Az otthon a rabbinál című podcastban azonban ezúttal egy olyan részletet is megosztott, amelyről sokáig még saját maga előtt is nehezen beszélt. Édesanyja és édesapja halála után ugyanis a gyász mellett egy másik, sokkal nehezebben vállalható érzés is megjelent benne: a megkönnyebbülés.
Már óvodásként látta, hogy valami megváltozik
A színész nagyon fiatal volt, amikor először érzékelte, hogy az alkohol milyen hatással van az édesanyjára. Óvodásként még nem tudta pontosan megfogalmazni, mi történik, de azt észrevette, hogy az anyukája másképp viselkedik, miután ivott a zöld üvegből. A tekintete is megváltozott, és Máté már gyerekként érezte, hogy ilyenkor valami nincs rendben.
Nemcsak az édesanyja, hanem az édesapja is súlyos alkoholproblémával küzdött. Járai Máté ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szülei nem bántalmazták, és agresszívek sem voltak vele. A függőségük miatt azonban érzelmileg mégsem tudott úgy számítani rájuk, ahogyan egy gyermeknek szüksége lett volna rá.
A színész egyetlen mondattal különösen fájdalmasan foglalta össze, milyen érzés volt ebben a családi helyzetben felnőni:
A szüleim az alkoholt eggyel jobban szerették nálam és a húgomnál.
Felnőttként sem engedte el könnyen a szüleit. Sokáig próbálta őket megérteni, elfogadni, támogatni és valahogy kimozdítani abból az állapotból, amelyben éltek. Egy idő után azonban kénytelen volt felismerni, hogy hiába tesz meg mindent, egy másik ember helyett nem tud dönteni.
Próbálod őket szeretni, próbálod elfogadni, próbálod megérteni, próbálsz kedves lenni, próbálsz nem haragudni. Mindent dobálsz bele, de ez egy feneketlen kút. Ha ők maguk nem akarnak változtatni, te nem tudsz valakin.
Ez a felismerés azonban korántsem jelentette azt, hogy egyszerű volt elengednie a küzdelmet. Éveken át magával vitte mindazt, amit gyerekként átélt.
Egy hatalmas zsákot cipelt a hátán
Járai Máté szerint a múlt terhét hosszú időn keresztül nem tudta letenni. Egy terapeutája egy különös, mégis nagyon találó képpel érzékeltette vele, milyen súlyt hordozott: egy folyón átúszó emberhez hasonlította, akinek egy hatalmas zsák nehezedik a hátára. A zsákon egyetlen szó szerepelt: „szülők”.
Máté úgy érzi, csak mostanra sikerült igazán megszabadulnia ettől a tehertől.
Körülbelül most tudtam letenni, de úsztam velük kegyetlenül sokáig, a halálukig. Úsztam, úsztam, és próbáltam őket átvinni.
A szülei halála így nemcsak egy korszak végét jelentette számára, hanem egy hosszú, éveken át tartó belső küzdelem lezárását is. A felszabadulás érzését azonban sokáig nem tudta elfogadni.
Nem azért, mert ne szerette volna a szüleit. Éppen ellenkezőleg: az egész életén át próbált segíteni nekik. Mégis ott volt benne annak a felismerése, hogy többé nem kell cipelnije azt a terhet, amelyet gyerekkora óta magával vitt.
Nagyon sokáig szégyelltem ezt az érzést, de a szüleim halála nekem megkönnyebbülés volt.
Ez a mondat számára hosszú időn át vállalhatatlanul nehéz érzést jelentett. Ma azonban már képes kimondani, hogy a megkönnyebbülés nem a szeretet hiányát jelentette, hanem annak a reménytelen harcnak a végét, amelyben hosszú éveken keresztül próbálta megmenteni a szüleit.
A testén is érezte, amit évekig elfojtott
A múlt feldolgozatlan részei később az egészségére is hatással voltak. Járai Máté arról beszélt, hogy az elnyomott érzések és az állandó elfojtás végül testi tünetekkel járó összeomláshoz vezettek.
Ekkor már nem tudta egyszerűen félretenni mindazt, amit hosszú időn keresztül magában tartott. Elkezdett komolyabban foglalkozni önmagával, és szakemberek segítségével próbálta feldolgozni a családjával kapcsolatos múltját.
Az egyik terapeutája később egy fontos kérdést is feltett neki: vajon túlélőként tekint magára mindazok után, amin keresztülment, vagy inkább győztesként?
A szakember szerint a válasz egyértelmű. Máté pedig ma már maga is más szemmel próbál nézni a saját történetére.
Abból a családból, ahonnan jöttem, lehetett volna sokkal rosszabb is.
A színész története így már nem csupán arról szól, milyen nehézségeket hozott magával a gyerekkora. Járai Máté ma egyre inkább úgy tekint önmagára, mint aki nemcsak túlélte azt a családi közeget, amelyben felnőtt, hanem képes volt saját életet is felépíteni.
