Évekig ő volt az egyik legismertebb arc a magyar televízióban, mégis önként lépett ki abból a szerepből, amelyben az ország megismerte. Stahl Judit most személyes hangon idézte fel, miért döntött úgy, hogy búcsút mond a Tényeknek, amikor még a műsor egyik meghatározó alakja volt.
Ma már sokak számára természetes, hogy Stahl Judit neve elsősorban a gasztronómiával kapcsolódik össze, ám korábban egészen más területen épített hatalmas ismertséget. A TV2 indulásának időszakában a Tények műsorvezetőjeként esténként milliók láthatták a képernyőn.
A kilencvenes évek végén induló kereskedelmi csatorna hírműsorának első, legendássá vált korszakában Pálffy István oldalán vezette a műsort. Öt éven keresztül együtt köszöntötték a nézőket, majd 2002-ben mindketten távoztak.
Kétszer is közölte, hogy el akar menni
Stahl Judit pályaváltásának hátteréről korábban keveset lehetett tudni. Most azonban kiderült, hogy nem egy hirtelen döntés eredményeként hagyta maga mögött a híradózást.
Két alkalommal is jelezte a vezetőségnek, hogy távozni szeretne. Az első bejelentés után azonban még sikerült rábeszélniük, hogy maradjon további egy évet.
Amikor később ismét közölte, hogy váltani akar, már nem változtatott a döntésén. Egy saját főzőműsort szeretett volna elindítani, és egyre erősebben érezte, hogy ezt az irányt kell követnie.
Távozása mögött nem politikai, világnézeti vagy erkölcsi konfliktus állt. Egyszerűen másra vágyott. Valami olyanra, ami akkor már sokkal jobban foglalkoztatta, mint az, hogy továbbra is esténként híreket olvasson.
A főnöke egyszerre barátként és vezetőként reagált
Amikor végleg elérkezett a búcsú ideje, Stahl Judit Kereszty Gáborhoz ment, aki akkor a Tényekért felelt, később pedig a TV2 főszerkesztője lett.
Stahl Judit így emlékezett vissza a különös beszélgetésre:
„Gáborhoz kellett mennem. Mondom, Gábor, azt tudod, hogy letelt az egy év, és én megyek. Azt mondja, na ne! Mint a barátod: gyerünk, csinálj mást. Mint a TV2 vezérigazgatója: mindjárt tökön szúrom magam.”
A mondat jól érzékeltette, mennyire nehéz volt a helyzet. Barátként megértette, hogy Stahl Judit valami újba akar kezdeni, vezetőként azonban természetesen nem örült annak, hogy az egyik legismertebb műsorvezetője távozni készül.
Végül választania kellett a biztos, jól működő televíziós karrier és egy teljesen új, bizonytalan lehetőség között.
Tudta, hogy választania kell
Stahl Judit ma már azt mondja, a vezetőség álláspontja érthető volt. Egy hírműsor arca és egy főzőműsor házigazdája között ugyanis nem lehetett egyszerűen lavírozni.
„Igaza volt a vezetőségnek. Aki hírt mond, annak nem lehet hagymaszagú a keze. És én tudtam választani. Mert nem megcsinálni valamit, ami nagyon-nagyon foglalkoztat, az nekem sokkal nagyobb kín lett volna, mint az, hogy belevágok egy ismeretlenbe. Tehát inkább belevágtam az ismeretlenbe…”
És végül pontosan ezt tette.
Otthagyta a Tényeket, maga mögött hagyta a biztosnak tűnő pályát, és elindult egy olyan úton, amelynek akkor még ő sem tudhatta a végét. A döntés azonban alapjaiban változtatta meg az életét.
A híradózás után a gasztronómia világában is rendkívüli sikert ért el. Stahl Judit új területen épített fel olyan karriert, amely ismertségben és jelentőségben is felért korábbi televíziós sikereivel.
Ma már nehéz elképzelni, hogy a főzés, a receptek és a gasztronómia egyszer még csak egy olyan ismeretlen lehetőség volt számára, amiért képes volt mindent kockára tenni. Ő azonban inkább választotta a bizonytalanságot, mint azt, hogy később azon gondolkodjon, mi történt volna, ha akkor mégis belevág.
