Herczeg Zoltán mögött szerető, összetartó család áll. A divattervező és édesanyja, Gizella között nemcsak a külső hasonlóság feltűnő, hanem az érdeklődésük is egyre több ponton találkozik. Zoltán ugyanis komolyan tervezi, hogy néhány éven belül vidékre költözik, és önellátó életet alakít ki magának és párjának. Ehhez pedig szülei tapasztalataiból is szeretne minél többet elsajátítani.
Gizella és Zoltán édesapja a szerencsi kiskertjükben termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket. A saját termésből nemcsak maguknak jut, hanem a tágabb családot is ellátják. A divattervező számára ezért különösen értékes, hogy szüleitől megtanulhatja a hagyományos gazdálkodás fortélyait, valamint azt, hogyan lehet közelebb kerülni a természethez.
A tanulást már el is kezdte: örömmel csatlakozott a családi diószüreteléshez. Édesanyjára, Gizellára egyébként is mindenben számíthat, most pedig egy közös munkával töltött nap emlékét is megosztotta követőivel.
Közel húsz kiló diót gyűjtöttek össze
Anya és fia ezúttal mintegy húsz kilogrammnyi, kiváló minőségű bio diót szedett össze a családi birtokon. Herczeg Zoltán büszkén számolt be az eredményről, és egy friss fényképet is közzétett ritkán látott édesanyjáról. A képen jól látszik, mennyire hasonlítanak egymásra.
„Az első ajándék a kis(herczegség) birtokról, kb. 20 kilónyi, kiváló minőségű diót szüreteltünk le Anyucikámmal, ami nettó 3-4 kiló dióbél biztos megvan, ez vagy 15-20 000 Ft lenne a boltban, ehelyett csak fel kellett szedni a földről, amit Istenke lepergetett nekünk az égből, a semmiből. Tartott vagy egy óra hosszat. Hát kell ennél több?” – írta a közösségi oldalán.
A dióbél bolti ára valóban jelentős lehet, de a közös szüret értéke aligha mérhető pusztán pénzben. Zoltán számára az is sokat jelent, hogy együtt dolgozhat a családjával, miközben egyre közelebb kerül ahhoz az életformához, amelyre régóta vágyik.
Édesapja is kiveszi a részét a munkából
A divattervező korábban tudatosan óvta szüleit a nyilvánosságtól, különösen az édesapját, akiről még a családi történetekben is ritkán beszélt. Most azonban azt is elárulta, hogyan folytatódik a közös munka a dió összegyűjtése után: a termést az édesapja töri fel és tisztítja meg.
Így a szüret nemcsak Zoltán és édesanyja közös programja, hanem a család együttműködésének része is. A szülők tudása és gyakorlata fontos alapot jelenthet a divattervező terveihez, aki szeretné újra megtalálni a kapcsolatot a vidéki élettel.
Szülei példáját szeretné követni
Ha minden a tervei szerint alakul, néhány éven belül párjával együtt Szokolyán kezdhetnek gazdálkodni. Herczeg Zoltán biodinamikus gazdálkodásban gondolkodik, és hosszabb távon az önellátásra rendezkedne be.
Korábban arról is beszélt, hogy párja más környezetben nőtt fel, ezért számára egyelőre inkább az önellátó élet romantikus oldala vonzó. Zoltán viszont vidéki gyerekkorából személyes emlékeket őriz arról, milyen volt a természet közelében élni.
„A párom teljesen más környezetben nőtt fel, mint én, így egyelőre csak a romantikus lehetőségét látja ennek az önellátó életnek. Én annyival vagyok előrébb, hogy a gyerekkoromat vidéken töltöttem, boldogan, sárosan.
Olyan szerencsés voltam, hogy nekem még megadatott látni, ahogy a tiszatardosi nagyszüleim a vályogházukban élnek, és közben disznót tartottak, és növényeket termesztettek. Ha csak a felét tudnám annak, amit ők, már boldog ember lennék. De én a közgazdasági egyetemmel és a fővárosi létemmel jó messzire sodródtam attól az életformától, ahová most nagyon visszavágyok.
Ha szerencsénk van, akkor anyukám még sok mindent megtaníthat nekünk. Mert a cél az, hogy öt-tíz éven belül önellátóak legyünk. Hiszem, hogy a jövőben csak az él majd túl, aki erre az életformára berendezkedik” – árulta el korábban a Story magazinnak.
Herczeg Zoltán tehát nem csupán egy új hobbit keres: hosszú távon szeretné elsajátítani szülei és nagyszülei tudását, és olyan életet kialakítani, amelyben a saját maga által megtermelt élelmiszernek is fontos szerep jut. A mostani diószüret ennek az útnak egy apró, de annál jelentősebb állomása lehet.
