Tarján Zsófi a színpadon energikus, magabiztos és felszabadult. A Honeybeast frontembereként estéről estére tömegek előtt áll, és láthatóan elemében van, amikor megszólal a zene. A hétköznapokban azonban egészen más oldalát mutatja.
Az énekesnő Ábel Anita műsorának vendégeként mesélt arról, hogy alapvetően sokkal érzékenyebb és zárkózottabb ember, mint amilyennek a közönség a koncerteken megismeri. A nagy tömeg, a zaj és a folyamatos ingerek könnyen kimerítik, miközben a színpadon éppen ellenkezőleg hat rá mindez: ott érzi igazán, hogy feltöltődik.
A Nincs Kamu! podcastban azt is elmondta, hogy számára a zene soha nem pusztán munka vagy művészi önkifejezés volt. Egy olyan időszakban érkezett az életébe, amikor lelkileg nagyon mélyre került.
Éppen ezért ma egészen más szemmel tekint arra, hogyan indult el zenészként.
„Akkor kezdtem el koncertezni, amikor lelkileg a legeslegmélyebben voltam, és ez volt az, ami kihúzott.”
Zsófi szerint az első zenekara, amely egy death metal együttes volt, olyan kapaszkodót adott neki, amire akkor óriási szüksége volt.
Nem is finomkodott, amikor arról beszélt, mit jelentett számára az a korszak.
„Ha nem kezdek el zenélni, lehet, hogy most nem ülnék itt.”
A zenével tehát nem egyszerűen megtalált egy új hobbit vagy pályát. Olyan közeget kapott, amelyben ki tudta adni magából mindazt, amit korábban magában hordozott.
Az út azonban korántsem volt könnyű. Tarján Zsófit már gyerekként és tinédzserként is sok bántó megjegyzés érte. A külsejét és a személyiségét egyaránt kritizálták, és hosszú időn keresztül azt éreztették vele, hogy nem elég jó.
Ezek a mondatok nem tűntek el nyomtalanul. Az évek során komoly szorongások alakultak ki benne, amelyek a legegyszerűbb hétköznapi helyzetekre is hatással voltak.
Még egy beszélgetés körülményeit is képes volt előre végiggondolni. Nem szívesen ült le például szoknyában, és az sem volt mindegy, milyen mély ülőalkalmatosságra kell leülnie.
Mára azonban sokat változott a saját testéhez és önmagához fűződő viszonya. Sokkal elfogadóbban tekint magára, és a nőiességét sem próbálja már annyira elrejteni.
Ennek egyik látványos jele, hogy a korábbi, szinte kizárólag fekete ruhákból álló ruhatára mellett egyre több színes darab is megjelent.
A magánéletében ugyanakkor továbbra sem keresi görcsösen azt, amit korábban talán még szeretett volna megtalálni. Tarján Zsófi elmondta, hogy tizennyolc éve nem volt komoly párkapcsolata.
Nem úgy beszél erről, mint valamiféle veszteségről. Sőt, úgy tűnik, ma már sokkal fontosabb számára a saját nyugalma, mint az, hogy mindenáron kapcsolatban legyen.
Korábban ugyanis olyan kapcsolatokat is vállalt, amelyekben inkább ő adott, miközben kevésbé kapott vissza. Ezekből a tapasztalatokból azt szűrte le, hogy nem akar többé csak azért benne maradni egy kapcsolatban, mert fél az egyedülléttől.
„Nem akarok energiát ölni egy rossz kapcsolatba.”
A szerelemről ennek ellenére nem mondott le. Úgy gondolja, hogy az erős érzelmek egyszerre lehetnek felemelőek és veszélyesek, hiszen az ember könnyen elveszítheti a kontrollt, amikor igazán beleszeret valakibe.
Mégis hisz abban, hogy egyszer megérkezhet az életébe valaki, akivel valóban működhet a kapcsolat.
Ehhez azonban már nem akar semmit erőltetni. Ha eljön az a személy, akinek helye van mellette, Zsófi szerint annak természetesen kell megtörténnie.
Most pedig úgy tűnik, sokkal inkább arra koncentrál, hogy saját magával legyen rendben. A színpadon továbbra is teljes erőből adja át magát a zenének, a magánéletben viszont már nem akar megfelelni mások elvárásainak.
A korábbi sebek megmaradtak, de már nem ugyanúgy irányítják az életét. És talán éppen ez az egyik legfontosabb változás számára: ma már nem elrejteni akarja azt, aki valójában, hanem megtanul együtt élni vele.
