Kevesen tudják, milyen áldozatok árán valósult meg a Turay Ida Színház mai otthona. Darvasi Ilona most őszintén beszélt arról, hogy a teljes belső felújítást saját megtakarításaiból finanszírozta, és egyetlen forint hitelt sem vett fel.
A Turay Ida Színház huszonöt éve működik Darvasi Ilona vezetésével. A társulat hosszú ideig vándorszínházként dolgozott, mígnem 2014-ben beköltözhetett a Kálvária tér 6. szám alatt található épületbe. Az igazgatónő azonban elárulta, hogy amikor először meglátta az ingatlant, annak állapota minden várakozását felülmúlta.
Elmondása szerint az épületet szinte teljesen vissza kellett bontani, mert a közművek és a belső terek is használhatatlan állapotban voltak.
„A csatornától kezdve a villanyvezetéken át a vízvezetékig mindent cserélni kellett. A mosdóhelyiségeket, az öltözőket. Tégláig kellett visszabontani a falat, mert szét volt rohadva minden. Bementünk, fel akartuk kapcsolni a villanyt, és füstölt az egész villanydoboz. Tehát borzalmas állapotok voltak.”
Darvasi Ilona szerint mindig tudatosan gazdálkodott, mert egy magánszínház működtetésében a biztonságot tartja a legfontosabbnak. Éveken keresztül félretette a bevételeket, mert hitt benne, hogy egyszer saját kőszínházuk lesz.
„Én rettentően spórolós vagyok, nagyon rakosgatom a pénzt, mert a biztonság a legfontosabb egy magánszínháznál. És azt, amit addig szépen összegyűjtöttünk, vagy befektettük teherautóba, vagy pedig ugye kellett a felújításra. Mert tudtam, hogy előbb-utóbb lesz egy kőszínházam!”
Felidézte azt is, hogy néhai kollégája, Kovács Zsuzsi művésznő már évekkel korábban megjósolta neki, hogy egyszer saját színházat vezet majd.
„Ezt még Kovács Zsuzsi művésznő, szegénykém, ő mondta: Ilona, tudom, hogy egyszer lesz még egy kőszínházad. És valóban, addig mentem, amíg ez így nem lett.”
A teljes belső felújítás végül mintegy 300 millió forintba került. Arra a kérdésre, hogy hitelből vagy támogatásból fedezte-e ezt az összeget, egyértelmű választ adott.
Elmondása szerint az akkori önkormányzat vállalta az épület külső felújítását, valamint a környező park rendezését, a belső munkálatok költségeit azonban teljes egészében ő állta.
„Az akkori önkormányzat vállalta, hogy kívülről felújítja az épületet, így is lett. Mert a parkot is akkor újították fel, úgyhogy a park és a színház átadója is ugyanazon a napon történt. De valóban, belül egy ékszerdoboz lett, amit folyamatosan fejlesztünk.”
Az igazgatónő hangsúlyozta, hogy soha nem vett fel hitelt, és felújításra állami támogatást sem kapott.
„Én soha nem veszek fel hitelt. És pályázni hiába pályáztam volna… Nem akarok nevet mondani, mert most divatos, hogy mindenki őt szidja, de én már akkor is őt szidtam, amikor más nem. Úgyhogy nem kaptunk ilyen állami támogatásokat felújításra, erre nem. Tényleg saját pénzből újítottuk fel. És ez akkor, 2014-ben került nekünk olyan háromszáz millió forintba.”
Azt is elárulta, hogy ezt az összeget tíz év kitartó munkájával és takarékoskodásával gyűjtötte össze. Hozzátette, életében mindig azt az elvet követte, amelyet édesanyjától tanult.
„Ezt a háromszáz millió forintot az előtte lévő tíz évben raktam össze, de összeraktam! Soha nem volt olyan, hogy az nem kell, de vegyük meg, legyen belőle még egy… Szóval nem, soha nem veszek fel hitelt. Anyukámtól megtanultam, hogy ami a spájzban van, kislányom, abból főzünk, nem kérünk kölcsön a szomszédtól, mert azt vissza kell adni.”
