Harmincegy éve ismerik egymást, együtt váltak ismert humoristákká, és az évek során nemcsak a szakmában, hanem emberileg is rengeteget tanultak egymástól. Bár személyiségük sok tekintetben eltér, éppen ezek a különbségek formálták különleges kapcsolatukat.
A közös paródiaműsoruk, a Szálka, avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán tizenöt évvel ezelőtt indult, ám addigra már másfél évtizednyi közös múlt állt mögöttük.
Egy házibuliban kezdődött minden
Első találkozásuk több mint három évtizeddel ezelőtt egy házibuliban történt. Olivér akkor éppen osztálytársainak és a helyi közönségnek adott elő egy tanárparódiát. Ivánt rögtön megragadta a fiatal fiú improvizációs készsége és tehetsége.
Néhány iskolai fellépés után úgy döntöttek, hogy kipróbálják magukat a Rádiókabaréban is. 1996-ban Sinkó Péternél jelentkeztek, majd már másnap egy nyilvános rádiófelvételen találták magukat.
Olivér mindössze tizenhat, Iván pedig tizenkilenc éves volt, amikor körülbelül hatszáz ember előtt kellett színpadra állniuk. A közönség soraiban olyan ismert művészek is helyet foglaltak, akiket korábban legfeljebb a képernyőről vagy színházi előadásokból ismertek.
A bemutatkozásuk után Verebes István és Farkasházy Tivadar meghívta őket a Zárt osztály című televíziós műsorba, amelyet Fábry Sándor vezetett. Fiatalon olyan nevekkel dolgozhattak együtt, mint Markos György, Nádas György, Boncz Géza, Bajor Imre vagy Gálvölgyi János.
Fiatalon még tanulniuk kellett, hol a határ
Karrierjük kezdetén még nagyon fiatalok voltak, ezért nekik is meg kellett tanulniuk, mikor működik igazán egy poén, és mikor lépik át vele a határt.
Iván szerint pályájuk elején még fegyelmezettebben álltak a munkához, később azonban előtérbe került a fiatalságukból fakadó éretlenség is. A tapasztaltabb kollégák sokat segítettek nekik, idővel pedig saját maguk is megtanulták felismerni, hogyan érdemes felépíteni egy-egy paródiát.
A két humorista számtalan ismert embert utánzott az évtizedek alatt. Ivánnak Fábry Sándor volt az egyik leggyakoribb célpontja, Olivér pedig pályája elején többek között Friderikusz Sándort és Korda Györgyöt is parodizálta.
A repertoárjukba idővel szinte mindenki bekerült: politikusok, közéleti szereplők és népszerű sztárok egyaránt. Mindig akadtak olyan karakterek, akikből inspirációt meríthettek.
Két teljesen különböző ember
A humoristákról gyakran kialakul az a kép, hogy miközben másokat nevettetnek, a magánéletben egészen másképp viselkednek. Olivér esetében ez kevésbé igaz. Elmondása szerint megtanulta értékelni a hétköznapok apró örömeit, és igyekszik a jelenre figyelni.
Most különösen boldog időszakot él: feleségével első közös gyermeküket várják, kislányuk ősszel érkezik.
Iván ezzel szemben mindig valamivel szorongóbb alkat volt. Azt azonban fontosnak tartja, hogy őt nem nevezné kifejezetten szomorú embernek. Inkább érzékenyebb, befelé fordulóbb személyiségnek tartja magát.
Saját bevallása szerint talán pesszimistábban szemlélte az életet, és miközben barátai szerint Olivér szinte született sztár, ő maga mindig inkább hétköznapi emberként tekintett önmagára.
A népszerűség sem volt számára könnyű. A rajongók figyelmét sokszor inkább teherként élte meg, és zavarba hozta, amikor felismerte valaki.
Iván számára az otthoni nyugalom jelenti az igazi feltöltődést. Szeret olvasni, verseket írni, kirándulni és időt tölteni a természetben. Nem keresi állandóan a társaságot, bár természetesen neki is vannak barátai.
Olivér ezzel szemben kifejezetten szereti, amikor közvetlen visszajelzést kap a közönségtől. Fontos számára, hogy a műsorok után ne csupán a nézettségi számokat lássa, hanem személyesen is érzékelje, hogy az emberek szeretik, amit csinálnak.
Nem egyszerű barátság, hanem testvéri kapcsolat
Amikor arról kérdezték őket, barátoknak tartják-e egymást, Olivér egyértelmű választ adott: szerinte a kapcsolatuk ennél sokkal több.
Harmincegy éve szinte napi kapcsolatban vannak, ezért úgy érzik, gyakorlatilag együtt nőttek fel. Voltak nehezebb időszakaik is, főként eltérő személyiségük miatt, de az évek alatt mindketten változtak. Egyre jobban megértették egymást, és megtanulták elfogadni a másik különbözőségét.
Olivér úgy látja, Iván sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek komoly hatással voltak rá. Amikor fiatalabb korában sokkal bohémabb életet élt, Iván példája megmutatta neki, hogy ismert emberként is lehet nyugodtan, visszafogottan és tartalmasan élni.
Iván pedig éppen Olivérből tanult sokat. Szerinte barátja racionálisabban, gyakorlatiasabban gondolkodik, miközben megvan benne egyfajta könnyedség is. Kevésbé hajlamos a szorongásra és az állandó idegeskedésre, mint ő, és ezt a hozzáállást idővel Iván is igyekezett elsajátítani.
A bizalomért meg kellett dolgozniuk
Olivér számára a kapcsolatuk egyik legfontosabb tanulási pontja az volt, hogy Iván teljesen megbízzon benne.
Azt szerette volna elérni, hogy Iván tudja: amikor tanácsot ad neki, valóban az ő érdekeit tartja szem előtt. Legyen szó munkáról vagy magánéletről, azt akarta, hogy a másik ne támadásként értelmezze a kritikát, hanem olyan baráti segítségként, amely mögött jó szándék áll.
Ivánnak ugyanakkor kezdetben éppen Olivér életvitele okozott nehézséget.
Míg ő rendkívül munkamániás volt, Olivér fiatalon sokkal szabadabban élt. Ivánnak különösen nehéz volt elfogadnia, hogy barátja időnként csak este hét és reggel hét között volt elérhető, miután a Fészek Klubban töltötte az éjszakát.
Ő ezzel szemben teljesen más ritmusban élt. Mindent előre megtervezett, és sokkal merevebben látta a dolgokat.
Ma már azonban másképp tekint erre az időszakra. Úgy érzi, fiatalon talán neki is több élményt kellett volna megélnie. Emiatt bizonyos szempontból irigyli Olivért, aki rengeteg közös programot és emléket szerzett olyan ismert barátokkal, mint Böröczky József vagy Bajor Imre.
Iván saját bevallása szerint inkább kerülte a társaságot, és meglehetősen zárkózott életet élt.
Az ötvenedik születésnap sem volt könnyű
Bagi Iván nemrég töltötte be az ötvenet, és a kerek évforduló gondolata lelkileg nem volt számára egyszerű.
Édesapját viszonylag fiatalon veszítette el. Édesapja sokat dohányzott, majd tüdődaganatot diagnosztizáltak nála. A család akkor azt a visszajelzést kapta, hogy nagyobb odafigyeléssel talán elkerülhető lett volna a betegség.
Iván azóta is igyekszik vigyázni az egészségére, ám úgy érzi, lelki szempontból még vannak dolgok az életében, amelyeket rendeznie kellene. Szeretne nagyobb békében és harmóniában élni önmagával.
Olivér egészen másképp tekint az ötvenedik életévre. Szerinte nem félni kell az idő múlásától, hanem örülni annak, hogy az ember újabb éveket élhet meg. Úgy gondolja, fiatalnak lenni természetes állapot, az idősebb kor viszont olyan lehetőség, amelyet nem mindenki kap meg.
Iván a magánéletével kapcsolatban sem érzi úgy, hogy minden úgy alakult volna, ahogy fiatalabb korában elképzelte. Nincs családja, de emiatt nem tekinti magát boldogtalannak. Fatalista emberként úgy gondolja, az élet fontosabb fordulatai bizonyos értelemben eleve adottak.
Jelenleg boldog párkapcsolatban él, és nem akar azon keseregni, hogy bizonyos dolgok másképp alakultak.
Olivér életében hamarosan minden megváltozik
Nacsa Olivér közben egy teljesen új fejezet előtt áll. Feleségével első közös gyermeküket várják, a kislányuk ősszel születik meg.
Olivér úgy érzi, az apaság lesz élete egyik legfontosabb szerepe. Nem bánja, hogy nem lett nagyon fiatalon édesapa, mert így volt ideje megismerni azt a nőt, akivel ma az életét megosztja.
Azt is különlegesnek tartja, hogy gyermekük szeretetteljes családba érkezik.
Együtt folytatják, bármi is változzon
A két humorista a jövőben sem szeretné teljesen elengedni azt a közös utat, amelyet több mint három évtized alatt építettek fel.
Mindketten dolgoznak saját projekteken, és természetesen az életük is külön irányokban halad, de az együtt megszerzett tapasztalatokat és a közös kreativitást továbbra is szeretnék felhasználni.
Egyelőre nem tudják, pontosan milyen formában folytatják. Lehet, hogy kevesebbet lesznek a reflektorfényben, de az együttműködés és az egymás iránti bizalom megmarad.
Abban viszont mindketten biztosak, hogy ha szükség lesz a másikra, számíthatnak egymásra.
Iván szerint pontosan erről szól az a kötelék, amely közöttük kialakult: a testvéri szeretetről.
