Sándor Péter pályája során szinte minden műfajban megmutatta már magát. Volt musicalek főszereplője, prózai előadások színésze, szerepelt sorozatokban és filmekben, az operettek világában pedig bonvivánként is otthonosan mozog.
Az operettel még a Színművészeti Egyetemen került közelebbi kapcsolatba. Nem titkolja, hogy voltak olyan előadások és művészek, amelyek különösen nagy hatással voltak rá.
Sárdy János munkásságát például kiemelkedőnek tartja. Különösen a Kalotaszegi Madonna Rózsalevél című dala maradt meg benne. Ugyancsak erős élményként emlékszik a kaposvári, Mohácsi-féle Csárdáskirálynőre, amelyet ugyan csak felvételről látott, mégis teljesen magával ragadta.
A színész szerint az operett akkor tud igazán működni, ha nem csupán látványos és szórakoztató, hanem valódi emberi problémákat is megmutat. Éppen ezért áll hozzá közel a műfajnak az a része, amely a színpadon mélyebb érzéseket és konfliktusokat bont ki.
Sándor Péter számára a színház egyfajta önismereti terep is. Elárulta, hogy amikor fiatalon elkezdett komolyabban érdeklődni a színészet iránt, neki is megvoltak a maga problémái és kérdései.
Úgy érzi, ezekkel a mai napig foglalkozik, csak most már sokszor a szerepein keresztül próbálja megérteni és feldolgozni őket.
„Tulajdonképpen a mai napig ezeket boncolgatom a szerepeimben a színpadon.”
Egy-egy karakter pedig akár nagyon mély érzelmi folyamatokat is elindíthat benne. Van, hogy egy szerep olyan katarzist ad számára, amely túlmutat magán az előadáson.
Közben azonban a sok munka egy másik problémát is felvetett az életében. Rengeteget próbál, játszik, és az ország különböző pontjain is rendszeresen fellép. A sűrű időszakokban viszont egyre inkább azt veszi észre, hogy saját magára kevesebb figyelem jut.
Most éppen ezen szeretne változtatni.
„Jelen pillanatban az életemben arra vágyom, hogy megtaláljam a belső boldogságomat.”
Sándor Péter szerint a színészek könnyen olyan élethelyzetbe kerülhetnek, amikor szinte függővé válnak a szakmájuktól. Úgy érzi, vele is hasonló történt.
A színpad, a próbák, az előadások és a folyamatos munka annyira meghatározóvá váltak számára, hogy most már tudatosan keresi azt az egyensúlyt, amelyben a színház nélkül is képes jól érezni magát.
Nem arról van szó, hogy hátat szeretne fordítani a hivatásának. Inkább arról, hogy szeretné megtalálni önmagában azt a stabilitást, amely a munkáján kívül is boldoggá teszi.
A magánéletében azonban van valaki, aki számára mindig minden mást megelőz. Kisfia, Zsombor 2013. szeptember 16-án született, és Sándor Péter számára azóta teljesen megváltozott a fontossági sorrend.
A színész szerint gyermeke születése óta elsősorban az számít neki, hogy Zsombor jól legyen és boldog legyen. Minden más csak ezután következik.
„Az én életemben Zsombor születése óta az a legfontosabb, hogy vele mi történik, hogy ő boldog legyen.”
A családi életükben ráadásul a színház nem központi téma. Otthon nem szoktak sokat beszélni a munkájáról, hiszen Zsombort egyszerűen nem érdekli ez a világ.
Sándor Péter ezt teljesen természetesnek tartja. Felidézte, hogy tizenkét éves korában őt sem foglalkoztatta a színpad és a színészet. Akkoriban a foci és a játék sokkal fontosabb volt számára.
Éppen ezért nem várja el a fiától sem, hogy érdeklődjön a színház iránt. Zsombor számára most más dolgok jelentik a világot, és édesapja szerint ez így van rendjén.
Sándor Péter életében tehát egyszerre van jelen a szakmai siker és egy sokkal személyesebb keresés. A színpadon továbbra is dolgozik, új szerepeket vállal és próbál, közben azonban már nemcsak azt szeretné megtalálni, hogyan lehet jó színész.
Azt is keresi, hogyan lehet egyszerűen, a reflektorfény nélkül is teljes és boldog életet élni.
