Jövőre tölti be a nyolcvanat Szacsvay László, aki pályája során nemcsak rengeteg emlékezetes szerepet kapott, hanem a pénzhez való sajátos viszonyát is kialakította. A legendás színész egy podcastban arról beszélt, havonta körülbelül mennyi pénzből gazdálkodik, és azt sem titkolta, mit gondol azokról, akik szerint ez túl sok.
A színművészt 2015. május 12-én választották meg a Nemzet Színészének, az elhunyt Kóti Árpád helyére. A címhez jelenleg havi nettó 630 ezer forintos, adó- és illetékmentes életjáradék jár. Szacsvay László nyugdíjával és színházi keresetével együtt így nagyjából egymillió forintot kap havonta.
„Abban a szerencsében részesültem, hogy rákerültem a halálsorra. Ha ez nem volna, elég nagy bajban lennék, mert a nyugdíjam az ’egekben’, és a színházi fizetés is le lett csökkentve mint nyugdíjas. Azért mindig csurran, cseppen valami, így a havi egymillió összejön” – mondta az Én és a pénz című podcastban, a tőle megszokott ironikus stílusban.
A havi összegből azonban nem kizárólag magára költ. Mindig is közelebb állt hozzá az adás, mint a kapás, ezért húgát és fiát is támogatja.
Azt is pontosan tudja, hogy az egymilliós havi bevétel az ő korosztályában sokak számára elképzelhetetlen. Azoknak viszont, akik emiatt kritizálnák, határozott üzenete van.
„Van, aki erre azt mondja, szakadjon rá az ég, mert én ugyanezt százhúszezerből oldom meg. Egyet válaszolnék nekik: lehet ő is, de én is megdolgoztam ezért.”
Már gyerekként is dolgozott
Szacsvay László számára a munka egyáltalán nem felnőttkorban kezdődött. Már hatévesen pénzt keresett a Vidámparkban. Dolgozott a teniszpályán is: először labdákat szedett, később pedig már a pálya rendben tartását is rábízták. Egy csavargyárban pedig, amikor éppen nem volt más feladat, órabérben a legyeket csapkodta.
Az Elvarázsolt kastélyban például óránként öt forintot kapott egy egészen különleges munkáért. Szoknyafelfújóként kellett dolgoznia: ha egy nagy, bő szoknyás paraszt néni érkezett, a sűrített levegővel kellett felfújnia a ruhát.
„Hatéves voltam ekkor, de én mindig dolgoztam. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, másrészt mert két pedagógus fizetésből éltünk négyen. Már akkor sem volt a tanárok fizetése nagy.”
Édesapja íróember volt, később a könyveiből már valamivel több pénzhez jutott, de a színész nem szeretett másoktól kérni.
„Soha nem szerettem pénzt kérni senkitől. Inkább mindig én adtam, de ez sem baj” – idézte fel.
A kevés pénzből is próbált gazdálkodni
Ha néha jutott néhány forintja fagylaltra vagy édességre, inkább félretette, majd lottószelvényt vett rajta. Egyszer hármas találata lett, a nyereményből pedig használt biciklit vásárolt.
Tizennyolc éves korára már a Royal Szállóban dolgozott. Londinerként kereste a pénzt, és ha nagyobb csoport érkezett, bizony nem volt egyszerű négy bőrönddel felszaladni a negyedik emeletre. Havonta hatszáz forintot kapott, a borravalót pedig megtarthatta. Így összesen körülbelül 1200 forinttal gazdálkodhatott.
Mivel akkor nem vették fel a főiskolára, barátjával Bulgáriába utazott. Hazatérésük után azonban már várta a meghívó az 1966-ban induló Nemzeti Stúdióba. Olyan fiatalokkal találkozott ott, mint Szersén Gyula, Sztankay István és Izsóf Vili.
És ekkor már a fizetésekről is akadt miről beszélniük.
„És ha már a pénznél tartunk, mi bérfeszültséget is csináltunk a színházban.”
Nem vonzotta a szerencsejáték
1971-ben, amikor a főiskola után leszerződött a Nemzeti Színházhoz, már 1600 forintot keresett. Első filmjéért 1973-ban hatezer forintot kapott. Ennek ellenére soha nem alakított ki fényűző életet, és a szerencsejáték sem lett a szenvedélye.
A kollégái között azonban akadtak olyanok, akik egészen másképp viszonyultak a pénzhez.
„Raksányi, az öreg Csurka nagy lovisok voltak. Ujlaki Dini, Hollósi Frici zsugázni szerettek forgatási szünetekben. Engem nem vonzott, talán az elhalt matematikusi agysejtjeimnek köszönhetően” – mondta nevetve.
Lottózni ugyan ma is szokott, de inkább a játék kedvéért, és mindig ugyanazokat a számokat teszi meg. A legnagyobb nyereménye továbbra is egy hármas találat volt, amiből annak idején cipőt vásárolt.
Ha pedig egyszer megnyerné a több milliárdos főnyereményt, aligha változna meg az élete úgy, ahogy azt sokan elképzelnék. Saját bevallása szerint inkább nyomasztaná a hatalmas összeg.
A pénzügyeit inkább másokra bízza
Szacsvay László szerint nincs különösebb érzéke a pénzügyekhez, és igazából kedve sem lenne ahhoz, hogy komoly összegeket saját maga kezeljen. Megtakarításainak intézésében ezért privát bankár segíti, az utalásokkal kapcsolatos ügyeket pedig könyvelő intézi.
Volt azonban olyan időszak, amikor otthon tartotta a pénzét. Ennek kétszer is rossz vége lett.
Egyszer egy takarítónő lopta el az otthon tartott készpénzét. Körülbelül háromszázezer forint volt egy dobozban. Bizonyítani nem tudta, hogy ki vitte el, ezért nem tett feljelentést, egyszerűen többé nem hívta a nőt.
„Nálam a pénz a legkevesebb. Vagy nincs is nálam, vagy nem érdekel annyira.”
Egy másik alkalommal betörők jártak a lakásában. Akkoriban valutát gyűjtött, hogy később legyen miből nyaralni, így a betörők jelentős összeget találtak nála.
Mire hazaért, a bejárati ajtót szétverték, és mindent elvittek, amit csak tudtak. Végül mindössze harmincezer forintja maradt, ebből kellett helyrehozatnia az ajtót a színház asztalosával.
A veszteség azonban nem is elsősorban a pénz miatt fájt neki.
„Nem a pénzt sajnáltam, hanem hogy apám, anyám jegygyűrűjét ellopták, és az én Farkas–Ratkó-gyűrűmet is.”
