Bár orvosai a sztrókja után azt tanácsolták neki, hogy ne üljön repülőre, ez nem tartotta vissza attól, hogy párjával, Gyöngyivel hosszú európai útra induljon. Vonattal jártak több helyen, miközben Sándor bottal és rollátorral közlekedett. Az utazás komoly előkészületeket igényelt, de végül sokkal könnyebben alakult, mint amire számítottak.
„Ettől tartottam a leginkább. Végül azonban sehol sem adódott probléma. Mindenütt megtapasztaltam, mennyire figyelmesek és tapintatosak az emberek. Volt olyan vonatút, amikor egy segítő már az állomás előtt hozzánk lépett. Értesítette a kalauzt, hogy készítsék elő a rámpát, és a csomagok levételében is segítettek. Nagyon megható volt ez a figyelmesség” – mesélte.
Repülő helyett vonattal járta be Európát
A zenész nemcsak teljesítette az utat, hanem kifejezetten élvezte is a közös kalandot. Ebben egy régi szokása is jól jött: mindig is korán kelő típus volt.
Gyerekkorában édesapja orvosként dolgozott, és a ruhásszekrénye közvetlenül Sándor ágya mellett állt. Mivel édesapja már kora reggel készülődött a munkába, a fiú gyakran felébredt az öltözködésére. Ráadásul az édesapja ilyenkor rendszerint mondott neki valami kedveset, így a korai ébredés később is megmaradt a mindennapjaiban.
Egy hosszú, vonatos európai körúton ez különösen jól jött. Sándor ugyanis jelenleg nem repülhet. Elmondása szerint a vérnyomása, a véralvadásgátló kezelés és a szedett gyógyszerei miatt kerülnie kell a repülést. A pontos orvosi okot nem próbálta kideríteni, egyszerűen elfogadta a tanácsot.
Az utazás egy része Gyöngyi munkájához is kapcsolódott. Az általa vezetett budapesti üzem egy olyan angol család tulajdonában lévő nemzetközi vállalatcsoporthoz tartozik, amely fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte. A rendezvényre Sándort és párját is meghívták.
Hat évtized után visszatért a londoni házhoz
London különleges jelentőséggel bírt Sándor számára. Bár ez már a tizenötödik alkalom volt, hogy az angol fővárosban járt, számára még mindig az első látogatás emléke a legerősebb.
1966-ban, tizenhárom éves korában az édesanyja segítségével tölthetett el egy egész nyarat Angliában. Hatvan év elteltével most Gyöngyivel együtt ismét felkereste azt a londoni házat, amelyhez ennyi régi emlék köti.
Az ingatlannak ma már egy idős indiai férfi a tulajdonosa. Sándor beszélgetett vele, és elmesélte, hogy hat évtizeddel korábban egy magyar házaspár otthona volt az épület, ahol ő akkor a nyarat töltötte. A jelenlegi tulajdonos nem ismerte az egykori lakókat, és nem is tőlük vásárolta meg a házat.
Éppen borotválkozás közben történt valami furcsa
Sándor és Gyöngyi szerint kapcsolatukban ritkán akad vita, még egy hosszú utazás alatt sem. Egy alkalommal azonban volt egy kisebb nézeteltérésük: Sándor hajnali fél háromkor állt neki borotválkozni.
Gyöngyi nem nézte túl jó szemmel a szokatlan időpontot, de a rosszallása nem tartott sokáig. Sándor ugyanis hamarosan visszafeküdt, párja pedig szerencsére újra el tudott aludni.
A borotválkozás számára mégsem csupán egy hétköznapi rutin. Ehhez kapcsolódik ugyanis a sztrók egyik első, számára is érzékelhető jele.
Az eset során nem tudta a borotváját csatlakoztatni a konnektorhoz. Gyöngyi volt az, aki először észrevette, hogy valami nincs rendben vele.
A borotválkozás egy másik, régi emléket is felidéz benne. Gyerekkori barátja, Attila egy nyolcgyermekes családban nőtt fel. Amikor Sándor először járt náluk, lenyűgözte a nagy család, és irigykedve figyelte a testvérek sokaságát.
Attila édesanyja ekkor különleges mondattal fordult hozzá: ha nyolc gyermeknek jut hely a családban, akkor egy kilencediknek is lesz. Így Sándor idővel a család fogadott gyermekévé vált.
A családfő, Gidi bácsi később agyvérzést kapott. Amikor Sándor meglátogatta, a féloldali érintettsége ellenére megmutatta neki, hogyan használja a villanyborotvát. Ez az emlék a mai napig mélyen él benne.
„Ha erre gondolok, még most is kiráz a hideg. A borotválkozásról mindig ő jut eszembe” – mondta.
Az utazás még közelebb hozta őket
Egy ilyen hosszú és fizikailag is komoly odafigyelést igénylő út könnyen próbára teheti egy pár kapcsolatát. Sándor és Gyöngyi számára azonban éppen ellenkezőleg alakult: úgy érzik, még közelebb kerültek egymáshoz.
Sándor szerint sok kapcsolatban egy közös utazás feszültségeket hozhat felszínre, náluk azonban inkább megerősítette a köteléket. Különösen hálás Gyöngyinek, amiért ennyi energiát fektetett a szervezésbe, és az egész út végül gond nélkül zajlott.
A közös kaland közben ráadásul egy újabb nagy utazás gondolata is felmerült.
A céges rendezvényen Sándor megismerkedett az indiai üzem vezetőjével és annak feleségével. Az indiai házaspár később meghívta őt és Gyöngyit Indiába.
Sándor számára az ötlet már most nagyon csábító, és még egy játékos tervet is megfogalmazott: talán a következő utazásuk mottója a „80 nap alatt a Föld körül” lehetne.
Úgy véli, ha vonattal és más közlekedési eszközökkel indulnának útnak, körülbelül ennyi időre lenne szükségük, hogy eljussanak Indiába. Egyelőre még nem tudni, megvalósul-e az újabb kaland, de Sándor láthatóan már most örömmel gondol rá.
