Kovács Kati egyik legismertebb dala, az Add már, uram, az esőt nemcsak a pályafutásának lett meghatározó része, hanem egy különös történethez is kapcsolódik. Az énekesnő most egy interjúkötetben idézte fel azt a mulatságos esetet, amikor egy rangos egyházi vezetővel találkozott, és egy félreértés miatt váratlanul puszit adott neki.
A most megjelent Húrokon írt történelem című interjúkötet több mint hatvan zenész személyes történetein keresztül enged bepillantást a magyar könnyűzene világába. Kovács Kati is megosztott benne olyan emlékeket, amelyekről talán kevesebbet hallhattunk korábban.
Az eső meghozta Kovács Kati hírnevét
Az 1972-es Táncdalfesztiválon Kovács Kati az Add már, uram, az esőt című dallal lépett színpadra. A produkció után nem sokkal azonban különös dolog történt: a száraz időt hirtelen hatalmas esőzés váltotta fel.
Az emberek pedig összekötötték a két eseményt, így hamar elterjedt az a tréfás elképzelés, hogy Kovács Kati képes esőt hozni, amikor arra szükség van.
„Amikor elénekeltem ezt a dalt élő, egyenes adásban a fesztiválon, nagy szárazság volt, és rá pár percre óriási esőzés kezdődött. Összekötötték a nevemet azzal, hogy én tudok esőt hozni az országnak, amikor kell.”
A történetnek később egészen különleges folytatása lett.
A főpap is személyesen akarta megismerni
Amikor a japán nagykövet gyermekének magyarországi esküvőjét tartották, a Mátyás-templomban egy magas rangú egyházi vezető is részt vett a szertartáson. Kovács Kati szintén meghívást kapott az esküvőre, valamint az azt követő vacsorára.
A főpap tudott az énekesnőről, és arról a különös történetről is, amely szerint a dalának köszönhetően érkezett meg az eső.
„Azt mondta a főpap: ’Aki ilyen jóban van az istenekkel, akire hallgatnak az istenek, azt nekem személyesen is meg kell ismernem.’”
Kovács Kati azonban nem tudta, hogy a férfi hallása nem volt tökéletes. Amikor odalépett hozzá, a főpap odatartotta az arcát.
Az énekesnő először nem értette, pontosan mit szeretne tőle.
„Vagy kicsit nagyothallott, vagy nagy volt a zaj, de amikor tiszteletemet tettem nála az egyik teremben, odatartotta az arcát. Utána megtudtam, azért, hogy jobban halljon, de akkor azt mondtam magamban, egy egyházi méltóságot megpuszilni elég furcsa dolog, de ha ő ezt akarja!”
Kovács Kati végül úgy értelmezte a helyzetet, hogy a főpap puszit vár tőle, így nem sokat gondolkodott rajta.
„És egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Mindenki megdermedt, de nem lett belőle botrány. Ő mosolygott, egyáltalán nem vette rossz néven.”
A kínosnak induló pillanatból így végül egy emlékezetes, humoros történet lett, amelyet Kovács Kati évtizedekkel később is mosolyogva idézett fel.
