A történelem nemcsak háborúkból, forradalmakból és politikai fordulatokból áll. Ugyanilyen fontosak az emberek személyes történetei is: a szerelmek, a veszteségek, a sikerek, a kudarcok és azok az emlékek, amelyek egy egész életet meghatároznak. A Húrokon írt történelem című, háromkötetes interjúgyűjtemény több mint hatvan zenész életébe enged betekintést. A könyv bemutatóján, a budai Várban található Lovardában több mint ötven zenész gyűlt össze, a megszólalók pedig pályájuk kevésbé ismert fejezeteit és személyes történeteiket is felidézték.
Korda György a gyári takarítás közben kezdett énekelni
Korda György 1958 óta sikeres előadó, aki pályafutása kezdetén a nők egyik kedvence volt, ma pedig sokan szeretettel csak Gyuri bácsiként emlegetik. Bár saját bevallása szerint nem szívesen tekint vissza a múltra, hiszen inkább a jelenben szeret élni, időről időre eszébe jut, milyen váratlan körülmények között indult el az énekesi karrierje.
Szülei eredetileg vegyésztechnikusi pályára szánták, ám ő úgy érezte, ehhez egyáltalán nincs meg a megfelelő érdeklődése. Amikor közölte velük, hogy nem akar vegyésztechnikus lenni, azt mondták neki, akkor vállaljon segédmunkát. Így került egy kábeles sodronyköteleket gyártó üzembe, ahol a nagybátyja az igazgató sofőrjeként dolgozott.
Kordát udvari takarítónak osztották be. Miközben a munkáját végezte, folyamatosan dúdolt és énekelt. A munkatársai hamar felfigyeltek a hangjára, és egy idő után inkább arra kérték, hogy hagyja abba a takarítást, és énekeljen nekik.
„Gyuri, hagyd itt ezt a nagy takarítási műveletet, így nagyobb kosz van, mint amikor kezdtél, énekelj nekünk, mi megcsináljuk helyetted” – mondták neki a kollégái.
Korda számára ez az élmény jelentette az első lépést azon az úton, amely később több évtizedes énekesi karrierhez vezetett.
Dolly egykor matematikaprofesszornak készült, és a NASA-ban akart dolgozni
Dolly érdeklődése a tudományok iránt a mai napig megmaradt. Szívesen foglalkozik olyan témákkal, mint a csillagászat, az űrkutatás, a környezetvédelem vagy az orvostudomány. Gyerekkorában azonban még egészen más jövőt képzelt el magának.
Az általános iskolában matematika-, fizika- és kémiaszakkörre járt, és egy ideig úgy gondolta, matematikaprofesszor lesz, vagy a NASA-nál dolgozik majd. Végül mégis a zene felé terelte az élet.
Már kislányként is megmutatkozott az énektehetsége: megtanulta a Pillangókisasszony egyik nagy áriáját, és könnyedén előadta, még ha nem is az eredeti szöveggel. Az érettségi után munkába állt, és egy vezető főorvos mellett dolgozott.
A hatvanas években, még gimnazistaként, egy kislemezen is énekelt. 1979-ben aztán váratlan fordulat következett: Fenyő Miklós felhívta az édesanyját, mert Dollyt kereste. Az énekesnő visszahívta őt, megbeszélték a találkozót, ő pedig mindent megtett azért, hogy megfelelően felöltözve jelenjen meg.
A szomszédoktól szerzett ruhákat, egy bordó csizmát és egy bordó kosztümöt választott, hosszú haját pedig feltűzte. Akkoriban a haja egészen a derekáig ért.
Fenyő nyitott ajtót, aki ekkor már családos ember volt, két kisgyermekkel. Alaposan végignézett Dollyn, majd beinvitálta. Leültek a zongorához: Fenyő játszani kezdett, Dolly pedig énekelt. Ezzel a találkozással indult el a közös történetük.
Horváth Charlie a színpadon erős, a magánéletében azonban magányos
Horváth Charlie a színpadon magabiztos, energikus és erőteljes előadóként ismert. Aki közelebbről ismeri, az viszont tudja, hogy a reflektorfényen kívül sokkal csendesebb, visszahúzódóbb ember, aki nehezen beszél az érzéseiről.
Charlie Szombathely mellett, Kámonban született. Édesapja katonaként szolgált, édesanyja pedig gyönyörű nő volt, aki néptáncot tanított. A művészet iránti első érdeklődését is tőle örökölte. Már ötévesen táncolt, és fellépett a helyi kultúrcsoporttal.
Nyolcéves volt, amikor a család Budapestre költözött, ahol egy apró lakásban éltek. Édesanyja felismerte fia tehetségét, és szerette volna, ha Charlie többre viszi, mint ő, ezért elvitte a Balettintézetbe.
Egy betegség azonban keresztülhúzta a terveket: Charlie-nak fel kellett hagynia a balettel. Ekkor fordult a zene felé, amelyben hosszú évtizedek óta sikert sikerre halmoz. A magánéletében azonban fájdalmas veszteségeket is át kellett élnie.
Első feleségével két évig éltek együtt, és akkor váltak el, amikor Charlie Afrikába utazott zenélni. Később megismerte Katikát, az iparművészt, akit gyönyörű nőként és emberként őriz az emlékezetében. Kapcsolatuk több mint négy évtizeden át tartott, még akkor is, amikor Charlie hosszú éveken keresztül külföldön dolgozott.
„Már nincs a Katikám” – idézte fel fájdalmasan.
Katikának súlyos betegséggel kellett megküzdenie, de még ekkor is bizakodott. Azt remélte, hogy elutazhatnak Korfura, végre többet utazhatnak majd, és boldogan tölthetik együtt az időskorukat. Végül azonban nem így alakult az életük.
Charlie ma egyedül él, de a családja sok erőt ad neki. Van egy fia és egy gyönyörű unokája, akit rajongásig szeret.
Balázs Klári szegénységből küzdötte fel magát
Balázs Klári történetéről sok mindent tudhat a közönség, de a múltjának vannak kevésbé ismert részletei is. Az énekesnő a családjáról, a nehéz indulásról és arról is mesélt, hogyan próbált fiatalon önálló életet teremteni magának.
Édesanyja Erdélyből származott, édesapja pedig Szombathelyről került el. Mivel édesapja vasutasként, később állomásfőnökként dolgozott, gyakran helyezték át egyik településről a másikra, így a családnak is rendszeresen költöznie kellett. Hat testvér nevelkedett a családban, és anyagi nehézségekkel éltek.
Édesanyja az egész életét a gyerekeinek szentelte. Klári számára már egészen kicsi korától egyetlen cél volt igazán fontos: énekesnő szeretett volna lenni. Ezért költözött vidékről Budapestre, hogy esélyt adjon az álmának.
A fővárosban azonban saját magáról is gondoskodnia kellett. Pénzt kellett keresnie, hogy kifizesse az énektanárát, az albérletét és a mindennapi megélhetését. Végül egy fotólaboratóriumban kapott munkát, ahol napjainak nagy részét a sötétkamrában töltötte.
Nem volt könnyű időszak, de megtanulta, hogyan álljon meg a saját lábán, és miként boldoguljon önállóan.
Később feleségül ment Balázs Gábor zenészhez. A házasságuk nem úgy alakult, ahogyan eredetileg remélték, ezért végül békében elváltak. Ezután érkezett az életébe Korda György, akivel immár évtizedek óta tart a közös életük.
Kapcsolatukról Klári szerint sok minden nyilvános, hiszen hosszú ideje együtt vannak, és a történetükről is gyakran beszélnek. Úgy véli, a szerelmük és a kapcsolatuk alapja a szeretet, a kölcsönös tisztelet és az, hogy megbecsülik egymást.
Kovács Kati egy főpapot is meglepett az esőhozó dalával
Kovács Kati egyik legismertebb dala az Add már, uram, az esőt, amelyet az 1972-es Táncdalfesztiválon adott elő. A dalhoz azóta egy különleges történet is kapcsolódik: az előadás után, egy száraz időszakot követően, néhány perccel később hatalmas eső zúdult az országra.
Az emberek összekapcsolták a nevét az esővel, és úgy kezdték emlegetni, mint aki képes esőt hozni, amikor arra szükség van.
A történet később egy különös találkozásban is szerepet kapott. A japán nagykövet gyermeke Magyarországon házasodott meg, az esküvőre pedig egy magas rangú egyházi vezetőt hívtak meg. Kovács Kati is részt vett a Mátyás-templomban tartott szertartáson, majd az azt követő vacsorán.
A főpap külön is szerette volna megismerni az énekesnőt, hiszen hallott az esőhozó daláról. Így fogalmazott: „Aki ilyen jóban van az istenekkel, akire hallgatnak az istenek, azt nekem személyesen is meg kell ismernem.”
Amikor Kati később az egyik teremben személyesen is tiszteletét tette nála, a főpap odatartotta az arcát. Az énekesnő akkor még nem tudta, miért teszi ezt: arra gondolt, talán a nagy zaj miatt nem hall jól, vagy esetleg félreértett valamit. Végül úgy döntött, eleget tesz a gesztusnak, és egy cuppanós puszit adott az arcára.
A jelenlévők megdermedtek a meglepetéstől, de a helyzetből nem lett botrány. A főpap mosolyogva fogadta a puszit, és egyáltalán nem vette rossz néven. Kati csak később tudta meg, hogy a férfi valójában azért tartotta oda az arcát, hogy jobban hallja őt.
