Györgyi Anna nem tartja magát sportos embernek, mégis újra nekivágott egy közel 70 kilométeres biciklitúrának. A színésznő férjével, Kiss Csaba rendezővel ismét körbetekerte a Tisza-tavat, és bár akadtak nehezebb pillanatok, végül egyáltalán nem bánta meg, hogy vállalták a kalandot.
A színésznő egyébként sokat gyalogol, de a mindennapjaihoz nem tartozik hozzá a rendszeres sport, konditerembe sem jár. Ennek ellenére a tavalyi közös biciklizés után idén is úgy döntöttek, hogy nyeregbe pattannak.
Ezúttal Abádszalókról indultak, és a jobb bicikli is sokat számított. Györgyi Anna szerint kényelmesebb volt a nyereg, ami jelentősen megkönnyítette számára a hosszú távot.
A túra végén pedig büszkén konstatálta, hogy ismét sikerült végigcsinálnia, amit elhatározott.
Nagyon kellemes érzés, hogy magamnak is bebizonyítottam, ha a fejembe veszek valamit, akkor azt végigcsinálom. Meg is dicsértem magamat. „De jó, Nusi, te erre képes vagy!”
Tavaly már megtapasztalta, milyen érzés elérni a holtpontot. Poroszlónál megálltak pihenni, és egy pillanatig úgy érezte, nincs tovább. Végül mégis visszaült a biciklire. Nem akarta feladni sem Csaba, sem saját maga miatt.
Halászlé, keszeg és motorcsónak is belefért
Az idei túrát a nagy meleg önmagában nem tette kellemetlenné, a szembeszéllel azonban már annál inkább meggyűlt a bajuk. Györgyi Anna szerint emiatt nehezebb volt tekerniük, ezért útközben pihenőt is tartottak.
A megállónak természetesen nem csak a lábuk örült.
Egy halasnál Csaba halászlevet evett, Anna pedig egy keszeget választott. Később Tiszafürednél motorcsónakba ültek, és tettek egy kört a tavon.
Vagyis a majdnem hetven kilométeres kihívás mellett arra is ügyeltek, hogy ne csak a tekerésről szóljon a két nap.
Egy lakóhajóval szerettek bele a Tisza-tóba
A tóhoz már évekkel korábban különleges emlékek kötötték őket. Egy pecás ismerősük kis lakóhajóját bérelték ki, onnan pedig motorcsónakkal jutottak el egy elhagyatottabb részre.
Ott szerettek bele igazán a környékbe.
Később Kiss Csaba vetette fel, hogy akár körbe is tekerhetnék a Tisza-tavat. Anna eleinte egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet. Tudta, hogy létezik egy 68 kilométeres kis kör, illetve egy 90 kilométeres nagy kör, és már az előbbi is komoly vállalásnak tűnt számára.
Végül férje addig győzködte, amíg igent nem mondott.
Tavaly Abádszalókon egy idős néni házában szálltak meg. A szállásnak megvolt a maga bája, stukkókkal és plüssállatokkal együtt, de egyetlen éjszakára megfelelt. Másnap kerékpárt béreltek, és nekivágtak a távnak.
A lánya biciklinadrágjában indult útnak
Idén már valamivel felkészültebben állt a kihívás elé. Felvette Léna fekete biciklinadrágját, magával vitte a tornacipőjét és a simléderes sapkáját, majd nekivágott a gátnak.
Azért volt benne némi bizonytalanság.
A tűző nap és a hosszú út láttán ugyanis átfutott rajta a gondolat, hogy biztosan akarja-e ezt az egészet. Végül azonban nem a hőség, sőt még a szél sem tudta megállítani.
A profi biciklisek körülbelül négy óra alatt teljesítik a távot, míg annak, aki folyamatosan teker, de nem profi, nagyjából öt órára van szüksége.
Anna számára azonban nem az időeredmény volt a lényeg, hanem maga az élmény.
És abból bőven jutott.
Két nap csak róluk szólt
A két napos kiruccanás nem csupán sportteljesítmény lett. A házaspár számára ez egy kis kiszakadás volt a hétköznapokból, ráadásul a nyarat is igazán emlékezetesen zárták.
A kapcsolatuk elején a klasszikus nászút másképp alakult. Összeházasodtak, majd mindössze egy hónappal később megszületett Anika. Györgyi Anna nyolc hónapos terhesen mondta ki a boldogító igent, így a hagyományos nászút akkor elmaradt.
Valójában azonban már korábban is jutott nekik egy romantikus utazás: februárban jöttek össze, majd május végén Kréta felé vették az irányt. Akkor még nagyon szerelmesek voltak egymásba.
Most, évekkel később a Tisza-tónál ismét jutott idő arra, hogy csak egymásra figyeljenek.
Jókat ettünk, fröccsöztünk, fürödtünk, szerelmeskedtünk. Minden jó volt. Feltöltődtünk. Szép nyarat zártunk.
A nyár egyébként sem telt eseménytelenül számukra. Megfordultak Erdélyben, Horvátországban, Krk szigetén, Szanazugon és Szarvasgedén is, ahol a kis vályogházuk található.
A biciklitúra így tökéletesen illett a mozgalmas évszak végére.
A hazafelé vezető út már kevésbé volt romantikus
A nagy kalandnak azonban még a végén is akadt egy váratlan fordulata.
Az autójuk egyik hengere elromlott, emiatt a jármű erősen rázott, ráadásul attól tartottak, hogy le is állhat. Így a hazafelé vezető úton már csak 50–60 km/órás sebességgel tudtak haladni.
Szerencsére végül hazaértek.
A kellemetlen műszaki hiba ellenére azonban Györgyi Anna és férje számára nem ez maradt meg a nyár legfontosabb emlékeként. A Tisza-tó körüli 68 kilométer, a közös kalandok, a finom ételek, a fürdés és az együtt töltött két nap sokkal erősebb lezárást adott az évszaknak.
És egy biztos: Anna ezúttal is bebizonyította saját magának, hogy ha valamire egyszer rászánja magát, akkor végig tudja csinálni.
