Komonyi Zsuzsi számára a ruhák nem egyszerűen használati tárgyak. Sok darabhoz emlékek kötik, ezért még olyan holmikat is őriz, amelyek akár tíz- vagy húszévesek. Közben viszont pontosan tudja, hogy a gardróbja már így is tele van, ezért hiába csábítja egy-egy új darab, nem vásárolhat minden nap.
Az énekesnő szerint könnyű lenne azzal védekeznie, hogy a régi ruhákhoz érzelmi szálak fűzik. Ha meglát egy fiatalkorából származó darabot, azonnal eszébe jutnak a hozzá kapcsolódó emlékek. Igaz, azokat a ruhákat, amelyeket már alig tud felvenni, azért őrzi a legkisebb számban.
A különös helyzetet jól mutatja, hogy kívülről nézve rengeteg ruhája van, készülődés közben mégis sokszor ugyanaz az érzés keríti hatalmába.
„Ránézésre sok ruhám van… Ennek ellenére gyakran érzem azt készülődés közben, hogy ’nincs egy rongyom se!’” – mondta mosolyogva Komonyi Zsuzsi.
Ezt az érzést szerinte aligha kell megmagyarázni a nőknek. Mindannyiunknak lehetnek olyan kedvenc darabjai, amelyeket újra és újra előveszünk, csak éppen mindig más összeállításban. Egy új cipő, egy blézer vagy néhány jól megválasztott kiegészítő teljesen más hatást adhat ugyanannak a ruhának.
Az énekesnőnek azonban nemcsak a mennyiséggel van tapasztalata. A vásárlás során már többször megtapasztalta, hogy a próbafülke és az otthoni tükör nem feltétlenül ugyanazt mutatja.
Zsuzsi ugyanis nem tart otthon olyan új ruhákat, amelyek még hónapokkal később is címkével lógnak a szekrényben. Ha vásárol valamit, rögtön kimossa és kivasalja. Utólag azonban úgy érzi, lehet, hogy ez nem mindig jó ötlet.
Előfordult már vele, hogy az üzletben tökéletesnek tűnt egy ruha. Felpróbálta, belenézett a tükörbe, és úgy érezte, mintha pontosan rá szabták volna. Otthon azonban jött a kellemetlen felismerés.
„Ugyanis már többször előfordult velem, hogy felpróbáltam valamit a próbafülkében, ami ott úgy tűnt, mintha rám öntötték volna, és otthon, amikor először vettem volna fel, belenéztem a tükörbe, hogy ’ez mégis mi?!’”
Ilyenkor persze felmerül benne, hogy talán az üzlet világítása volt előnyösebb, vagy egyszerűen a próbafülke tükre mutatott mást. A végeredmény azonban ugyanaz: ha egy ruhadarab otthon sem tetszik neki, nem próbálja magát azzal nyugtatni, hogy majd egyszer jobban fog állni.
Nem tartogatja az ilyen holmikat arra az esetre, ha később fogyna néhány kilót. Inkább továbbadja őket.
Van, amit meghirdet, és előbb-utóbb talál rá vevőt. Más ruhák pedig a barátnőinél kötnek ki. Zsuzsi szerint ami neki nem vált be, attól még valaki más számára tökéletes lehet.
„Ami nekem nem jó, lehet, másnak egy kincs, szóval szívesen adom tovább.”
A ruhatára ennek ellenére továbbra is bőséges. Még azt is külön kezeli, melyik holmi való télre és melyik nyárra, így próbál valamennyi rendszert tartani a gardróbjában.
A vásárlás iránti szeretetét tehát igyekszik kordában tartani, még akkor is, ha szíve szerint akár minden nap meglepné magát valamivel. És bár a mini ruhákat inkább elkerüli, a zsúfolt gardrób miatt aligha panaszkodhat.
„De ez legyen a legnagyobb bajom…” – jegyezte meg nevetve A Nagy Duett korábbi versenyzője.
