Kertész Zsuzsa neve évtizedeken át összeforrt a rádiózással és a televíziózással. A legendás bemondó most egy különleges beszélgetésen idézte fel pályafutásának fontosabb állomásait, a kezdetektől egészen addig a pillanatig, amikor egyszer csak eltűnt a neve a következő heti beosztásból.
A visszaemlékezés egyszerre volt humoros és megható. Zsuzsa mesélt a televízió hőskorának ismert alakjairól, saját rádiós indulásáról, családjáról, különleges élményeiről, és arról is, hogyan alakult végül a szakmai sorsa.
Pályáját 18 évesen kezdte rádiós bemondóként. Már az első élő konferálása kis híján komoly következményekkel járt, ugyanis nem bírta visszatartani a nevetését. Mentora, Erőss Anna azonban segített neki, így nem lett az első adásból az utolsó.
Tragédiával indult az élete
Kertész Zsuzsa mindössze négy hónapos volt, amikor 1946-ban elveszítette az édesapját. A családi történet szerint édesapja vidékre indult, hogy túrót hozzon neki, ám autójával egy vasúti átjárónál a vonat elé hajtott.
Édesapja karnagyként is elismert volt, így Zsuzsa úgy gondolja, a zene iránti érzékét és szeretetét tőle örökölhette.
Tizenhárom évig zongorázott, és az éneklés is mindig közel állt hozzá. Később egy sikeres kamarakórust is vezetett, hiszen már fiatalon is szerette, ha irányíthat és szervezhet.
Édesanyja a háború után két kisgyerekkel maradt egyedül. Zsuzsa szerint édesanyja mindig a megoldást kereste, és bár halk szavú asszony volt, néhány tanácsát egész életében magával vitte.
Az egyik ilyen mondat különösen mélyen megmaradt benne: „Adj magadnak esélyt, különben hogy akarsz nyerni!”
Az önállóságra nevelés már egészen fiatalon megmutatkozott Zsuzsa életében. Ötévesen például a nála idősebbeket megelőzve bekerült a zenei előkészítőbe.
Bálkirálynőből „cérnakirálynő”
A szépséget sem kellett messziről örökölnie. Édesanyja gyönyörű nő volt, aki egy szépségversenyt is megnyert. Zsuzsa maga is megtapasztalta egyszer, milyen érzés királynőnek lenni.
Újpesten egy cérnagyár bálján választották meg a rendezvény szépének. Hazafelé azonban egészen váratlanul folytatódott az ünneplés.
A villamosra felszállt egy fiatal társaság, akik felismerte Zsuzsát, majd hangosan kiabálni kezdtek: „Itt a cérnakirálynő!”
A koronázásért járó jutalom azonban nem aranyból készült. Zsuzsa egy 3,20 forintos fonott kaláccsal térhetett haza, amelyet a villamoson gyorsan el is fogyasztottak.
Egykori iskolatársa szerint már diákként is feltűnően szép volt, és szinte minden fiú szerelmes volt belé. A történelemtanár sem maradt közömbös iránta – ő is Zsuzsának udvarolt.
Több mint négyezer jelentkezőből választották ki
Az érettségi után még nem volt teljesen egyértelmű, milyen pályán folytatja. Orosz–pszichológia szakra került előfelvételivel, a nyári időszakot pedig munkával kellett töltenie.
Álláshirdetéseket keresett, szinte minden lehetőséget számításba vett, amikor meglátta, hogy a Magyar Rádió bemondókat keres.
A jelentkezők száma több mint négyezer volt, végül mindössze öt embert választottak ki. Ők lettek az úgynevezett „ötös ikrek”.
- február 15-én, a hosszú képzést követően, már alá is írhatták első, három hónapra szóló szerződésüket.
Zsuzsa később estin az egyetemet is elvégezte, miközben a rádiós pályán építette tovább a karrierjét.
Kodály Zoltán személyesen dicsérte meg
A rádiós évekből egy különösen emlékezetes pillanatot őriz. Egy alkalommal Kodály Zoltán egyik művét konferálta fel a rádióban.
Nem sokkal később megszólalt a telefon. Zsuzsa vette fel, majd a vonal másik végén maga Kodály mutatkozott be.
A zeneszerző azt kérdezte, ki konferálta fel a Kossuth rádióban a Psalmus Hungaricust, mert szeretné megdicsérni érte.
Zsuzsa alig tudott megszólalni az örömtől, és csak annyit tudott kinyögni, hogy ő volt az. Úgy érezte, egy ilyen elismerés Kodálytól szinte egy aranyéremmel ért fel.
Egy óvodás gyerek mondta ki a legnagyobb igazságot
Dénes Gáborhoz, egyik szeretett kollégájához is kapcsolódik egy emlékezetes története. Egy éjszakai műsorban felmerült, hogy gyerekeket kérdezhetnének meg arról, mit gondolnak a szerelemről.
Zsuzsa elment testvére óvodájába, ahol hamar kiderült, hogy a gyerekeknek sajátos elképzeléseik vannak a szerelemről.
Az egyik kisgyerek szerint például az is annak számít, ha valaki ad a másiknak egy falatot a téliszalámis szendvicséből. Más úgy gondolta, abból lehet tudni, hogy valaki szerelmes, ha elgáncsolja.
Aztán egy kislány olyan természetességgel mondta ki a felnőttek számára meglepő választ, hogy Zsuzsa teljesen zavarba jött: szerinte a felnőttek egészen máshogy csinálják.
A történet végén egy apró, copfos kislány még rá is kérdezett Zsuzsánál, hogy tényleg semmit sem tud-e.
A terhesség sem törte meg a pályáját
A rádióban Cserés Miklós doktor volt az egyik legfontosabb mestere. Tőle kapta pályája egyik legnagyobb dicséretét is.
Abban az időben a várandósság egyáltalán nem volt magától értetődő dolog a szakmában. Zsuzsa attól tartott, hogy a gyermekvállalás miatt kiesik a munkából, és ezzel véget érhet a karrierje.
Amikor megkérdezte Cserés Miklóst, mi lesz vele, a rendező megnyugtatta. Azt mondta neki, hogy ő nem egy rövid időre felvillanó üstökös, hanem évtizedek múlva is ezen a pályán lesz.
A jóslat negyven évre szólt, Zsuzsa azonban azóta már több mint hat évtizedet töltött ezen a területen.
A pezsgő helyett konyak került a poharába
A televízióban is számtalan emlékezetes pillanatot élt át. Egy szilveszteri adásban például ő kapta meg azt a feladatot, amelyet rendszerint férfi bemondó végzett: neki kellett elmondania az éjféli pohárköszöntőt.
Egész nap alig evett, mégis gondosan felkészült arra, mit szeretne mondani. Aztán jött a váratlan fordulat: a műszaki stáb pezsgő helyett konyakkal töltötte meg a poharát.
Éjfélkor pedig úgy illik, hogy az ember kiüríti a poharát. Zsuzsa így is tett.
Hajnali háromra már igencsak megérezte az ital hatását. Az adás végén Kovács Kati egyik dala szólt, Zsuzsa pedig annyira becsiccsentett, hogy a lekonferálás közben, a fotelben ülve még énekelni is kezdett élő adásban.
Mint mondta, tudomása szerint a Magyar Televízióban bemondóként senki nem vállalt be hasonlót.
Egy nap egyszerűen eltűnt a neve a beosztásból
Kertész Zsuzsa végül arról is beszélt, hogyan ért véget a bemondói pályafutása.
Már nyugdíjasként is rendszeresen visszajárt dolgozni, amikor új vezető került a bemondók élére. Nem voltak különösebben közeli viszonyban, és a munkakapcsolatuk sem alakult harmonikusan.
Egyik alkalommal Zsuzsa észrevette, hogy a következő heti beosztásban már nem szerepel a neve.
Rákérdezett, mi a terv vele. A válasz rövid volt: nem részletezték, egyszerűen közölték vele, hogy nincs terv.
Zsuzsa ekkor megértette a helyzetet, és úgy döntött, többé nem találkozik az illetővel.
A bemondói kategória később hivatalosan is megszűnt, így Zsuzsa már csak nevetve jegyezte meg, hogy legalább nem ő tehetett róla.
A televíziós szereplések és a műsorvezetés azonban nem tűnt el az életéből. Nem érezte úgy, hogy bármit végleg le kellene zárnia.
Ma is úgy gondolja, hogy az élet változásait érdemes elfogadni, és akkor kell lépni, amikor az ember már benne találja magát az új helyzetben.
Most pedig egy új szerep tölti el különösen nagy örömmel: boldog nagymama lett. Családjuk egy kislánnyal bővült, akit Zsuzsa szerint természetesen mindenki a világ legszebb, legokosabb és legaranyosabb gyermekének tart.
Ő pedig boldog nagymamaként tekint a következő fejezetre.
