Farkasházi Réka az elmúlt hétvégén még színpadon állt, miközben a közönség mit sem sejthetett arról, milyen nehéz lelkiállapotban van. A színésznő és énekesnő pénteken és szombaton is koncertet adott, majd szombat este kórházba került. Most onnan jelentkezett, és őszintén beszélt arról, hogy az elmúlt hetek alaposan megviselték.
Farkasházi Réka életében az utóbbi időszakban örömteli és fájdalmas pillanatok egyaránt jutottak. Férjével megerősítették házasságukat, nyaralásáról is megosztott részleteket, miközben édesapja emlékéről is meghatóan megemlékezett.
Most azonban olyan üzenetet tett közzé, amely miatt sok követője aggódni kezdett. Réka ugyanis elárulta, hogy kórházban fekszik.
Nem szeretné, ha bárki sajnálná, és azt sem akarja, hogy bejegyzése szenzációként hasson. Egyszerűen fontosnak tartotta, hogy ne csak akkor mutassa meg az életét, amikor minden rendben van.
„Agyaltam, hogy nem lesz ez önsajnáltató, mártír, szenzációhajhász poszt. Megpróbálom úgy megközelíteni, hogy egész egyszerűen nem tartom fairnek, ha csak a jót mutatom az életemből. Nem csak azt szoktam. Az elmúlt pár hétben csavart rajtam egyet az élet.”
A színpadon még képes volt folytatni
Réka azt egyértelművé tette, hogy egészséges, a kórházi kezelésének részleteit azonban nem osztotta meg. Annál többet beszélt arról, milyen lelki állapotban volt az elmúlt napokban.
Elmondása szerint letargikus időszakon ment keresztül, sok minden és sok mindenki irritálta, sőt volt, hogy még a hozzá közel álló kollégáival sem tudott beszélgetni.
A pénteki koncert előtt maga sem volt biztos abban, hogy képes lesz színpadra állni.
„Egészen hihetetlennek tűnt, hogy pénteken már színpadon fogok állni. Sem fizikailag, sem lelkileg nem éreztem, hogy képes vagyok rá.”
Amikor elindult a busszal, az első gondolata az volt, hogy inkább hazafordul. Nem akart erősnek látszani, miközben saját bevallása szerint önmagát is nehezen viselte el.
A hosszú utazás alatt szinte teljesen magába fordult.
„Órákig képtelen voltam kommunikálni a fiúkkal a buszban. És rettegtem a pillanattól, hogy majd ki kell szállni és mosolyogni kell és úgy csinálni, mintha.”
A zenekar tagjai azonban nem vártak tőle magyarázkodást. Csendben mellette maradtak, ami Rékának sokat jelentett.
„Mázli, hogy a fiúk előtt nem kell szabadkoznom, ha kell, csak ülnek mellettem csendben órákat.”
Végül mindhárom koncertet végigcsinálta, bár saját bevallása szerint korántsem olyan energiával, mint amit a közönség megszokhatott tőle.
„Az adrenalin jó cucc”
A színpadon azonban valami megváltozott. A zene és az előadás egy időre képes volt háttérbe szorítani mindazt, ami a hétköznapokban nyomasztotta.
„Az adrenalin jó cucc. Átmenetileg megszűnik minden fájdalom, még a lelki is.”
Réka szerint amikor színpadra lép, egyszerűen beszűkül a világ a jelen pillanatra. Ott van a zene, a zenésztársak és a közönség, és egy időre nincs más.
„A színpadon nincs más, csak a pillanat, amiben éppen vagy. A zene, a társaid és a közönség.”
A nehéz érzések azonban időnként így is utolérik.
„Maximum egy-egy pillanatra hasít beléd a fájdalom vagy a valóság. Vagy a kettő együtt. A fájdalmas valóság.”
A vasárnap hozta el a mélypontot
A koncert alatt Réka képes volt összeszedni magát, ám amikor már nem kellett a közönség előtt erősnek mutatkoznia, újra rászakadt mindaz, amit addig próbált félretenni.
„Ott a színpadon, átmenetileg minden jó vagy legalább jobb. De utána… Amikor már nem kell tartani magad, amikor már nem kell erősnek lenni, akkor nem is tudsz.”
Elárulta, hogy volt olyan pillanat, amikor a sötét buszban egyszerűen csak sírt. Dühös volt, sajnálta magát, és nem próbálta elrejteni önmaga elől sem, hogy mennyire nehéz időszakon megy keresztül.
A vasárnap különösen rosszul alakult.
„A vasárnapomról nem véletlenül nem készült fotó. Az volt a mélypont. Nem vagyok rá büszke. De kellett a gyógyulásomhoz.”
Réka szerint az előadói hivatás egyik különlegessége, hogy bizonyos helyzetekben akkor is színpadra kell állni, amikor más munkakörökben az ember otthon maradna.
„A mi hivatásunk különleges. Akkor is ki kell állni a színpadra, amikor mások betegállományba mennek. Nálunk nincs home office.”
„Leginkább várnak a gyerekek”
Azt is elárulta, mi az, ami ilyen helyzetekben végül erőt ad neki. Néha természetesen a szakmai kötelezettségek miatt kell továbbmenni, de számára ennél sokkal fontosabb egy személyes ok.
„Hogy mi hajt ilyenkor? Az ok sokszor prózai. Például köt a szerződés, de leginkább várnak a gyerekek.”
És talán éppen ez adta meg neki azt a pluszerőt, amellyel a nehéz napokon is tovább tudott menni.
„Megéri? Nincs ilyen kérdés.”
