Hetven évvel ezelőtt kötötte össze életét második feleségével Básti Lajos, aki korábban már egy mindössze 18 éves színésznőt is feleségül vett. Ferrari Violettával hat évig tartott a házasságuk, később azonban egy nála több mint húsz évvel fiatalabb tanítványában találta meg azt a nőt, akivel élete végéig együtt maradt.
Básti Lajos mindig is vonzódott a fiatal és gyönyörű színésznőkhöz. Első felesége, Ferrari Violetta még csak 18 éves volt, amikor a nála csaknem két évtizeddel idősebb színész megkérte a kezét. A lánykérés ráadásul igencsak különlegesre sikerült: Básti a Balaton közepére vitte a fiatal színésznőt, majd úszás közben tette fel neki a nagy kérdést.
1948-ban összeházasodtak, de kapcsolatuk hat év után válással ért véget. Básti második házassága azonban egészen másképp alakult. Zolnay Zsuzsával a jelentős korkülönbség ellenére évtizedeken át együtt maradtak.
A főiskolán ismerkedtek meg
Básti és Zolnay a Színház- és Filmművészeti Főiskolán találkozott. A színész ekkor már 45 éves, ünnepelt művész volt, miközben Zsuzsa még a pályája elején járt. Básti tanította is a fiatal színésznőt, aki 1955-ben végzett.
A szakmai kapcsolatból idővel szerelem lett, és 1956. október 5-én összeházasodtak. Éppen hetven éve annak, hogy kimondták egymásnak az igent.
Két gyermekük született, Juli és Mihály. A család hosszú időn keresztül a budai Bürök utcában élt. Kívülről különös párosnak tűnhettek: az elismert, erős személyiségű és rengeteget dolgozó színész, valamint a nála jóval fiatalabb, szintén tehetséges színésznő felesége.
Arról, hogy milyen volt egy ilyen családban felnőni, később Básti Juli is sokat mesélt. Visszaemlékezéseiből egy olyan család képe rajzolódik ki, amelyben édesapja szigorú és nehezen megközelíthető ember volt, édesanyja viszont sokkal játékosabb természetű.
„Apám szigorú volt, anyám pajkos” – fogalmazott egyszer Juli.
Azt is elmondta, hogy édesapja „imádta a nőket”, édesanyja életében azonban gyakorlatilag ő volt az egyetlen igazán komoly kapcsolat.
A színház szinte mindennél fontosabb volt
Básti Lajos számára a színpad nem egyszerűen egy munkahelyet jelentett. A színház szinte az egész életét kitöltötte. Básti Juli gyerekként gyakran tapasztalta, hogy édesapja fáradtan érkezett haza, és nyugalomra volt szüksége.
Előfordult, hogy rászólt a gyerekekre, ne pattogtassák a labdát, vagy ne zavarják, amikor pihenni szeretne. Juli később azonban már pontosan értette, milyen elképesztő munkatempót diktált magának az édesapja.
A napjai szinte percről percre be voltak osztva: reggel rádiózás, délelőtt próba, délután fellépés, filmforgatás vagy televíziós felvétel, este előadás, éjszaka pedig akár még szinkronizálás is várt rá.
Ebben a helyzetben Zolnay Zsuzsa egyre inkább a család felé fordult, és részben saját színészi karrierjét is háttérbe szorította. Básti Juli szerint édesanyja rendkívül tehetséges volt, és Miskolcon nagyszerűen indult a pályája, Budapesten azonban férje mellett már jóval kevesebb figyelem jutott neki.
„Világszép nő volt, nem volt könnyű élete egy ilyen színésznagyság mellett” – mondta később Juli.
Zsuzsa ugyanakkor olyan családi hátteret teremtett, amelyre a férjének nagy szüksége volt. Amikor Básti hazatért a színházból, a próbákról vagy egy forgatásról, a felesége ott várta.
A család számára különösen azok az időszakok jelentettek sokat, amikor a színésznek végre néhány hét szabadsága volt. Ilyenkor mintha teljesen más emberré vált volna: felszabadultabb, vidámabb lett, és szívesen fogadott vendégeket is.
„Szerintem ezek a legkedélyesebb életszakaszok éltették húsz éven át a házasságukat” – emlékezett Básti Juli.
Mindössze 45 évesen lett özvegy
A házasságukat végül nem a több mint húsz év korkülönbség, nem a szakmai nehézségek és nem egy új szerelem szakította félbe. Básti Lajos 1977. június 1-jén, mindössze 65 éves korában hunyt el.
Súlyos beteg volt, ennek ellenére még élete utolsó időszakában is dolgozott. Az Abigél című televíziós sorozatban is szerepelt, amelynek premierjét azonban már nem érhette meg.
Zolnay Zsuzsa ekkor mindössze 45 éves volt.
„Anyám gyönyörű fiatal nőként, mindössze 45 évesen özvegy lett, és bár nem is egy férfi akart neki udvarolni, mindenkit elutasított” – mesélte később Básti Juli.
Majd egyetlen mondattal azt is elárulta, miért nem tudta édesanyja mással elképzelni az életét:
„Az én apámat nem lehetett pótolni.”
Zolnay Zsuzsa férje halála után még 34 évig élt, egészen 2011-ig. Új társat azonban már nem választott. Özvegyként is a családja közelében maradt, és lánya szerint egyre inkább magába zárkózott.
Leginkább azt szerette, amikor gyermekei és később a család többi tagja is körülötte volt. Básti Lajos halála után már nem keresett új szerelmet: élete hátralévő részében annak a férfinak az emlékét őrizte, akivel több mint két évtizeden át osztozott az életén.
