Deutsch Anita számára az Ázsia Expressz nem úgy ért véget, ahogyan azt elképzelte. A színésznő Csomor Csillával együtt elsőként búcsúzott a versenytől, és az első Kibeszélőben bevallotta: bár a forgatás óta már hat hónap eltelt, a csalódottságát máig nem sikerült feldolgoznia.
Az Ázsia Expressz hetedik évadának szereplői az első versenyhét után a TV2 stúdiójában idézték fel a Bolíviában átélt kalandokat. Ördög Nóra vezetésével szóba kerültek a legnehezebb pillanatok, a váratlan fordulatok és azok az élmények is, amelyek a hazatérés után hosszú idővel is foglalkoztatják a versenyzőket.
Deutsch Anita számára különösen fájdalmas volt visszatekinteni a történtekre. Csomor Csillával ugyanis a kieséses játékban alulmaradtak, így pénteken ők búcsúztak elsőként a realitytől.
„Még mindig nem dolgoztam fel”
A színésznő nem próbálta leplezni, mennyire megviselte a korai távozás. Mint elmondta, amikor útnak indultak, egyáltalán nem számolt azzal, hogy ilyen hamar véget ér számukra a kaland.
„Elmondhatatlanul rossz elsőként kiesni. Nagyon sok idő telt el, de én még mindig nem dolgoztam fel. Ez nem volt benne a pakliban, amikor nekiindultunk.”
Anita szerint a kiesés jelentette számára a legnagyobb megrázkódtatást. Bár mindössze egy hetet tölthettek a versenyben, az intenzív élmények miatt úgy érezte, mintha legalább egy hónap telt volna el.
A folyamatos feladatok, a kiszámíthatatlan helyzetek és az érzelmi hullámzások rendkívül megterhelőek voltak. Úgy fogalmazott, annyi minden történt velük rövid idő alatt, hogy az élmények akár évekre is elegendőek lennének.
A nehézségek után végül hazatérhetett szerető családjához, a versenyből való kiesés azonban továbbra is fájó emlék maradt számára.
Újra és újra végiggondolta, mit ronthattak el
Deutsch Anita különösen azért élte meg nehezen a búcsút, mert régóta vágyott arra, hogy részt vehessen az Ázsia Expresszben. Úgy érzi, fizikailag és mentálisan is igyekezett a legtöbbet kihozni magából, mégis többet remélt saját teljesítményétől.
Bevallotta, a forgatás óta számtalanszor átgondolta, melyik helyzetben dönthettek volna másként, és vajon elkerülhető lett volna-e a kiesés.
„A csapatmunkának ezt a részét nem vállaltam volna magamra, hogy mi essünk ki elsőnek. Nagyon sokszor végigpörgettem azóta, hogy mit csináltam volna másképp.”
A műsorban Kiara és társa döntéseit, valamint az általuk megszerzett előnyt látva is arra jutott, hogy Csillával az adott helyzetben azokat a döntéseket kellett meghozniuk, amelyeket végül választottak.
Anita nem gondolja, hogy fizikailag jobban felkészülhetett volna. A történteket inkább komoly tanulságként értékeli, amelyet érzelmileg még fel kell dolgoznia.
A csalódottság ellenére azonban egy pillanatig sem bánta meg, hogy vállalta a szereplést. Sőt, ha lehetősége adódna, ismét belevágna a kalandba.
A legfájdalmasabb számára az, hogy sokkal hosszabb ideig vágyakozott erre az élményre, mint amennyi időt végül a versenyben tölthetett. Úgy érzi, az élet ezúttal nem volt igazságos hozzá.
Csomor Csilla másként próbál tekinteni a kiesésükre
Miközben Deutsch Anita még mindig nehezen tudja elfogadni a történteket, Csomor Csilla igyekszik megnyugtatni barátnőjét.
Csilla szerint a verseny rendkívüli fizikai és lelki próbatételt jelentett. Mindketten próbáltak megfelelni az egyre nehezebb feladatoknak, ám akadtak olyan körülmények, amelyekre semmilyen befolyásuk nem volt.
Hazatérésük után sokszor beszélgettek arról, hogy érdemes-e újra meg újra végiggondolni, mi történhetett volna, ha egy-egy feladatot másképpen oldanak meg.
Csilla végül arra jutott, hogy bizonyos helyzeteket egyszerűen el kell fogadni.
„Brutál kihívás volt” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy bár rendkívül rossz érzés elsőként távozni, egy versenyben valakinek szükségszerűen búcsúznia kell.
A két színésznő ugyanakkor valamire különösen büszke: barátságuk a megpróbáltatások ellenére sem sérült meg. Már az utazás előtt is szoros kapcsolatot ápoltak, a bolíviai kaland során pedig végig kitartottak egymás mellett.
Kapcsolatuk a hazatérés után is ugyanolyan erős maradt. Bár a versenyben nem sikerült elérniük azt az eredményt, amelyre vágytak, legalább a barátságukat sikerült megőrizniük a rendkívüli körülmények között.
