Benedek Miklós a színpadon rengeteget adott a közönségnek, miközben a magánéletben olyan terheket cipelt, amelyek mély nyomot hagytak benne. Pályatársai és barátai szerint mindent elért, amire egy színész vágyhat, mégis maradt benne valami nehezen megfogalmazható keserűség és hiányérzet.
A színész idén lenne nyolcvanéves. Akik közel álltak hozzá, ma is szeretettel és hatalmas tisztelettel emlékeznek rá.
„Igazi békebeli figura volt”
Benedek Miklós és Lukács Sándor még a Színművészeti Főiskolán ismerték meg egymást. Már fiatalon kialakult közöttük a kölcsönös szimpátia, amelyből később szoros barátság lett.
„Miklóssal való ismeretségem a Színművészeti Főiskolára nyúlik vissza. Már akkor kialakult közöttünk egy kölcsönös szimpátia. Fiatalon is nagyon egyedi stílusú, igazi békebeli figura volt, akire nem lehetett nem odafigyelni” – idézte fel Lukács Sándor.
A kapcsolatuk a 2000-es évek végén vált még szorosabbá, amikor Marton László meghívta Benedek Miklóst Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjának egyik főszerepére. Lukács Sándor a másik címszerepet játszotta.
A két hónapos próbaidőszak alatt nemcsak szakmailag kerültek közelebb egymáshoz. Gyakran már jóval a próbák előtt beértek, hogy együtt kávézhassanak, a színészbüfében beszélték át az élet dolgait, és sokszor még a próbák után sem siettek haza.
„Remek barát, precíz partner volt, aki mindig pontosan adott végszót, betartotta a színdarab ritmusát és nem utolsósorban remekül ültek a poénjai. Nagyon családszerető ember volt, aki rajongott a gyerekeiért, mindig büszkeséggel, csillogó szemekkel mesélt fia vízilabdás sikereiről, unokáiról. Öröm volt vele játszani, büszke vagyok, hogy a barátomnak tudhattam!”
Szacsvay László hat évtizeden át volt mellette
Benedek Miklós egyik legrégebbi barátja Szacsvay László volt. Közel hat évtizedes kapcsolat fűzte össze őket, rengeteg közös előadással, utazással és személyes emlékkel.
Nemcsak a színpadon számíthattak egymásra. Szacsvay László Benedek Miklós legnehezebb időszakaiban is mellette állt, így akkor is, amikor barátja elveszítette fiát, Tibort.
„Bejártuk együtt a fél világot, és nem csak a színház miatt. Emlékszem, sok-sok éve Bécsben drukkoltunk a fiának, Tibornak és a vízilabdacsapatnak, de akkor kikaptunk. Jöttek ki azok az óriási fiúk a vízből, és sírtak. Mi pedig Miklóssal vigasztaltuk őket. A fia halála nagyon megviselte, begubózott, és már csak fél szívvel élt. Eddig vitte őt az a fél szív” – mondta korábban Szacsvay.
A barátja utolsó időszakában sem hagyta magára. Amikor Benedek Miklós kórházba került, meglátogatta, és még az egyik kedvenc ételét is elvitte neki.
„Vittem neki egy kis paprikás krumplit a kórházba, mert nagyon szerette a főztömet, és gondoltam, ez csak jobb a kórházi kosztnál. Egyébként is sokszor jártunk össze, rengeteget főztem neki. Meg kell még ezt szoknom, de hát hogy is lehet ahhoz hozzászokni, hogy valaki van, aztán egyszer csak nincs…”
„Nagyon megrágta az élet”
Benedek Miklós utolsó közös színpadi szereplései idején senki sem gondolta, hogy hamarosan búcsút kell venniük tőle. 2023 decemberében még együtt játszottak, és természetesnek tűnt, hogy januárban újra találkoznak.
Gálvölgyi János szerint azonban már korábban is érezhető volt barátján, hogy a sikerek mögött komoly lelki terheket hordoz.
„Miklóst nagyon megrágta az élet, és mindig éreztem benne egyfajta keserűséget, beteljesületlenséget. Sokat beszélgettünk, és mindig mondtam neki, hogy annyi mindent elért, mindent megkapott, nem tudom, hogy mi hiányzott még neki. Kossuth-díjat kapott, Nemzet Színésze lett, de ezek nem kárpótolták őt azért, amik vele történtek. Sem a gyerekkorában, sem amit túl kellett élnie” – fogalmazott korábban Gálvölgyi.
Szerinte Benedek Miklós a színpadon mindig képes volt félretenni a magánélet gondjait. A problémáit nem vitte magával a közönség elé.
De mi marad egy színészből, amikor már nem lép színpadra?
„Darvas Iván mondta, addig él egy színész, amíg él az a néző, aki emlékszik rá. Szerintem mindenkinek más marad meg Miklósból. Nekem a barátsága és egy borzasztó nagy hiányérzet!”
Bodrogi Gyula szerint megfejthetetlen volt a tehetsége
Bodrogi Gyula nem dolgozott sokszor együtt Benedek Miklóssal, mégis mély benyomást tett rá a színész személyisége és különleges játéka.
Szerinte éppen az tette Benedek Miklóst különlegessé, amit nem lehetett egyetlen szóval vagy tulajdonsággal megmagyarázni.
„Páratlan színész volt. Csak rajongva tudok beszélni róla, noha nehéz megfogalmazni, hogy miben rejlett az ő tehetsége. A megfoghatatlan eleganciájában? Kétértelműségében? Abban, hogy a mondatainak mindig volt egy mögöttes tartalma? Nem tudom a titkát, nem sikerült megfejtenem, talán pont ettől volt annyira érdekes számomra” – vallotta be Bodrogi Gyula.
Benedek Miklós után így nemcsak egy kivételes színészi pálya maradt, hanem rengeteg személyes emlék is. Barátai számára azonban talán még ezeknél is fontosabb az az ember, aki a függöny mögött volt: a családját rajongásig szerető, különleges humorú és elegáns művész, akinek hiányát azok is érzik, akik évtizedeken át mellette álltak.
