Kovács Patrícia 48 évesen már nem akar megfelelni senkinek: „A lányommal ugyanazokat a ruhákat tudjuk hordani”

Kovács Patrícia ma már sokkal felszabadultabban éli meg a nőiségét, mint húsz-harminc évesen. A 48 éves színésznő bevallotta, fiatalon sem a külsejével, sem a színészi teljesítményével nem volt igazán elégedett, negyven felett azonban megtanulta elfogadni önmagát. Úgy látja, a mai középkorú nőknek sokkal nagyobb szabadságuk van, mint az előző generációknak. Tizenhárom éves lánya pedig nemcsak a ruhatárára, hanem az élethez való hozzáállására is hatással van.

Kovács Patrícia őszintén beszélt az öregedésről, az önelfogadásról és az anyaságról a Nők Lapjának adott interjújában.

 

A színésznő szerint a negyvenes éveikben járó nők ma egészen más lehetőségekkel és társadalmi elvárásokkal találkoznak, mint néhány évtizeddel korábban.

Ő maga kifejezetten élvezi, hogy már nem érzi szükségét annak, hogy minden pillanatban a külsejével foglalkozzon.

Sőt, úgy érzi, fiatalabb korában sokkal kritikusabban tekintett önmagára, mint most.

Fiatalon szép volt, mégsem tudta elfogadni magát

Kovács Patrícia elárulta, hogy amikor régi fényképeit nézegeti, ma már egy szép, fiatal nőt lát rajtuk.

Akkoriban azonban egyáltalán nem így gondolkodott önmagáról.

Pályakezdő színésznőként gyakran bizonytalan volt, és nemcsak a szakmai teljesítményével, hanem nőként önmagával is elégedetlenkedett.

„A pályám elején nem voltam elégedett magammal sem színészileg, sem nőként.”

Az évek múlásával viszont fokozatosan megváltozott az önmagához való viszonya.

Ma már nem akar mindenáron megfelelni a külső elvárásoknak, és sokkal természetesebben kezeli a megjelenését.

„Aztán negyven felett az ember elfogadja magát” – fogalmazott.

Már alig sminkeli magát a hétköznapokban

A színésznő ma is figyel arra, hogy jó formában legyen, de a mindennapokban nem fordít különösebb energiát a megjelenése tökéletesítésére.

Elmondása szerint általában legfeljebb szempillaspirált használ, és az öltözködésében is az egyszerűséget részesíti előnyben.

Úgy érzi, ma kevésbé feltűnő, mint húsz-harminc évesen, de ez egyáltalán nem zavarja.

„Megteszek mindent, hogy a legjobb formámban legyek, de a mindennapokban nem foglalkoztat, hogyan nézek ki, és mi van rajtam.”

Patrícia számára ez a változás nem az igényesség feladását jelenti, hanem azt, hogy már nem szeretné a mindennapjait a külsejével kapcsolatos aggodalmak köré szervezni.

„Most jobb negyven feletti nőnek lenni”

Kovács Patrícia szerint a társadalom sokat változott abban, hogyan tekint a negyven év feletti nőkre.

Úgy látja, ma már sokkal kevésbé kötik őket azok az íratlan szabályok, amelyek korábban meghatározták, hogyan kellene öltözködniük vagy viselkedniük.

„Fontos megjegyezni, hogy most jobb negyven feletti nőnek lenni, mint néhány évtizeddel ezelőtt.”

A színésznő egy egyszerű hétköznapi példával is érzékeltette a különbséget.

Ma már teljesen természetes számára, hogy tornacipőben, farmerben és hátizsákkal érkezik egy találkozóra.

Nem érzi úgy, hogy életkorához valamilyen előírt öltözködési stílusnak kellene társulnia.

Ugyanazokat a ruhákat hordhatja, mint a 13 éves lánya

A színésznő egyik legérdekesebb megjegyzése a tizenhárom éves lányával közös ruhatárukról szólt.

Patrícia szerint ma már egyáltalán nem számít furcsának, ha egy édesanya és kamasz lánya hasonlóan öltözködik.

„A tizenhárom éves lányommal ugyanazokat a ruhákat tudjuk hordani, és ez senkit nem zavar.”

Ez szerinte jól mutatja, mennyit változott a nők életkorával kapcsolatos gondolkodás.

Fiatalon ugyanis egészen más képet látott a negyvenes éveikben járó nőkről.

Régen egészen másként képzeltek el egy negyven feletti nőt

Kovács Patrícia felidézte, hogy húszéves korában a negyven feletti nők megjelenését sokkal szigorúbb társadalmi elvárások határozták meg.

Az ő emlékeiben az akkori középkorú asszonyok jellegzetes frizurát és visszafogottabb ruhákat viseltek.

„Amikor húszéves voltam, a negyven feletti nők ondolált hajú asszonyok voltak, térd alattig érő szoknyában.”

Ehhez képest ő ma már szabadon választhatja meg, miben érzi jól magát.

Akár rövidnadrágot és teniszzoknit is felvehet anélkül, hogy azon kellene gondolkodnia, illik-e ez egy 48 éves nőhöz.

„Ha úgy van kedvem, én már simán felvehetek akár egy teniszzoknit is sorttal, mert nem kell azzal foglalkoznom, hogyan kell kinéznie egy ilyen idős nőnek.”

A színésznő szerint éppen ez a szabadság az egyik legnagyobb előnye annak, hogy ma élheti meg a negyvenes éveit.

Kamasz lánya mellett neki is lépést kell tartania a világgal

Kovács Patrícia életében fontos szerepet tölt be tizenhárom éves lánya, akinek fejlődését egyszerre figyeli büszkeséggel és csodálkozással.

A színésznő elmondta, hogy gyermeke nagyon gyorsan változik, és anyaként nem mindig könnyű követni ezt a tempót.

„Muszáj lekövetnem. Jó látni a változást, ahogy egy nyár alatt kis nő lett belőle, és nagy feladat ezt jól kísérni.”

Patrícia munkájából adódóan sok fiatal veszi körül, ezért közelről tapasztalhatja, hogyan gondolkodnak az újabb generációk.

Mégis úgy érzi, a kamaszkor változásai rendkívül gyorsan követik egymást.

„Bármennyire is olyan közegben vagyok, ahol sok a fiatal, akkor is nagyon gyors ez a tempó.”

Szerinte ma nehezebb kamasznak lenni, mint régen

Bár Kovács Patrícia szerint a negyven feletti nők élete ma sok szempontból szabadabb, a fiatalok helyzetét már másként látja.

Úgy gondolja, hogy a mai kamaszoknak olyan kihívásokkal is szembe kell nézniük, amelyek az ő fiatalkorában még nem jelentettek problémát.

„És szerintem könnyebb volt akkor kamasznak lenni, amikor én voltam.”

Hozzátette, hogy saját kamaszévei alatt sok olyan nehézséggel nem kellett megküzdenie, amelyek ma már a fiatalok mindennapjainak részét képezik.

Éppen ezért fontos feladatnak tartja, hogy édesanyaként megfelelően kísérje végig lánya fejlődését.

Nemcsak azt szeretné megérteni, hogyan változik a gyermeke, hanem azt is, milyen világban kell megtalálnia a helyét.

Negyven felett találta meg az igazi önelfogadást

Kovács Patrícia ma már másként gondol az életkorára, mint fiatalon.

Míg pályakezdőként gyakran elégedetlen volt önmagával, negyven felett egyre természetesebben fogadja el a külsejét és a személyiségét.

Úgy érzi, nem kell többé olyan elvárásoknak megfelelnie, amelyek megmondják, hogyan öltözzön vagy milyen legyen egy vele egykorú nő.

A tizenhárom éves lányával közös ruhák, a tornacipős hétköznapok és a visszafogott smink mind ennek a felszabadultabb hozzáállásnak a részei.

Ugyanakkor édesanyaként pontosan látja, hogy a fiatalabb generációknak másfajta nehézségekkel kell szembenézniük.

A színésznő számára így az évek múlása nem csupán változást, hanem nagyobb önbizalmat, szabadságot és új felismeréseket is hozott.