Udvaros Dorottya életének egyik legszemélyesebb történetét is megosztja az olvasókkal a róla szóló új kötetben. A színésznő első komoly szerelme, Péter négy éven át volt a társa, és bár az útjaik végül különváltak, a kapcsolatuk nem szakadt meg teljesen. Dorottya ma is ismeri egykori párja családját, és néha azon is elgondolkodik, vajon másként alakult volna-e az élete, ha annak idején más döntést hoz.
Egy könyv, amelyben a színésznő a múltját sem rejti el
Novemberben kerül a könyvesboltokba Nyáry Krisztián Udvaros Dorottya életéről szóló kötete, amely a Vetkőzés címet kapta. A könyvben a színésznő több fontos életszakaszáról is nyíltan beszél, köztük olyan emlékekről, amelyeket sokan talán egészen másként képzeltek el róla.
Dorottya gyerekkorában például egyáltalán nem tartotta magát különleges szépségnek. Visszanézve a régi fényképeit, inkább egy kedves, átlagos külsejű kislányt lát bennük. Édesanyját viszont mindig is különleges nőnek tartotta, akit szépségben és kisugárzásban is elérhetetlen példaképnek érzett.
„Ha megnézem a régi képeim, azt látom, hogy nem voltam különösebben szép lány, inkább olyan helyeske. Nem is tartottam annak magam, számomra a szépség etalonja anyuka volt, neki meg a nyomába sem értem” – idézte fel a színésznő.
A gimnáziumi évek aztán másfajta élményeket is hoztak. Dorottya már nem maradt észrevétlen a fiúk számára, és hamarosan egy kitartó udvarló is felbukkant az életében.
Péter nem adta fel, pedig eleinte idegesítette a lányt
Az első komoly szerelmet Péternek hívták, aki egy évvel idősebb volt Dorottyánál, és ugyanabba az iskolába, a Móriczba járt. A fiú érdeklődése kezdetben egyáltalán nem nyerte el a későbbi színésznő tetszését. A menzán rendszeresen figyelte őt, Dorottya pedig nem értette, miért nézi folyton.
A fiú azonban nem hátrált meg. Egyre többször kereste a lány társaságát, elkísérte különböző helyekre, és lassan elérte, hogy Dorottya is más szemmel tekintsen rá.
„Az első igazi fiúm Péter. Egy évvel idősebb volt nálam, és ő is a Móriczba járt, emiatt elvileg esélye sem lehetett nálam. A menzán elkezdett nézni, ami állatira idegesített. Kérdeztem is a barátnőimtől, hogy mit bámul ez mindig? Elég kitartó volt, nem hagyta abba, én meg végül szóba álltam vele. Elkezdett kísérgetni mindenfelé, és egy idő után ő is kezdett tetszeni nekem. Nem is tudom, mennyi idő telt el, mire valahogy megadtam magam, és kimondtam, hogy akkor most mi járunk.”
A kezdeti ellenállásból végül komoly szerelem lett. Nem csupán egy rövid diákkori fellángolásról volt szó: kapcsolatuk négy éven át tartott, és a gimnáziumi időszakot is túlélte.
Egyetlen döntésen is múlhatott volna a közös jövő?
Péter orvosnak készült, Dorottya azonban már akkor úgy érezte, hogy számára ez a pálya nem lesz járható. Szerelme mégis képes volt rávenni arra, hogy néhány hónapra ismét komolyabban foglalkozzon a matematikával, és megpróbálja másként látni a továbbtanulás lehetőségeit.
Végül más irányba fordult az életük. Péterből sikeres orvos lett, családot alapított, és Dorottya az évek során sem veszítette el teljesen a kapcsolatot vele. Egykori szerelme családját is ismeri, így a múlt nem tűnt el nyomtalanul az életéből.
A történet legszemélyesebb része mégis az a gondolat, amely időnként ma is foglalkoztatja a színésznőt. Vajon mi történt volna, ha annak idején ő is az orvosi pályát választja? Együtt maradtak volna, és közösen öregedtek volna meg?
„Azóta is tartjuk a kapcsolatot, sikeres orvosi karriert futott be, és szép családja lett, őket is ismerem. Egyszer elgondolkodtam rajta, hogy ha végül én is orvosira megyek, vajon végigélhettük volna együtt az életünket?”
Udvaros Dorottya története egy olyan első szerelem emlékét idézi fel, amelynek jelentősége az évek múlásával sem tűnt el teljesen. A közös élet végül nem valósult meg, de a színésznőben megmaradt a gondolat: néha egyetlen választás is egészen más irányba terelheti az ember sorsát.
