Farkas Gábriel hosszú éveken át közel állt Psota Irénhez, és olyan oldalát is láthatta a legendás színésznőnek, amelyet a közönség ritkán ismerhetett meg. Kapcsolatukban az egyik pillanatban szeretet és játékosság volt jelen, a következőben pedig egészen váratlanul megváltozott a hangulat.
Kevés ember mondhatta el magáról, hogy valóban közel került Psota Irénhez. A legendás színésznő erős személyisége, különleges természete és kiszámíthatatlan reakciói miatt nem volt egyszerű bejutni a bizalmi körébe.
Farkas Gábriel mégis különleges kapcsolatot alakított ki vele. Az ezredforduló környékén találkoztak először a Moulin Rouge megnyitóján. Psota már az első alkalommal felfigyelt rá, és rögtön játékos, udvarló hangulatot teremtett közöttük.
Gábriel nem zárkózott el ettől, így hamar megtalálták egymással a közös hangot. A barátságuk azonban korántsem volt mindig kiszámítható.
„Az egyik pillanatban cirógatott, magasztalt és dicsért mások előtt, a másikban belém rúgott és megalázott. Nem volt a kettő között átmenet, sosem lehetett tudni, mikor jön nála a vihar, és mikor múlik el…”
Már egy telefonhívás sem volt egyszerű
Amikor Farkas Gábriel az Ajándék című albumán dolgozott, szeretett volna egy igazán különleges duettet is rögzíteni. Psota Irént kérte fel partnerének.
Már a telefonálás gondolata is feszültséggel töltötte el. Tudta ugyanis, hogy a színésznőt nem lehetett egyszerűen csak felhívni, és biztosra venni, hogy beszélni is fognak.
Psota egy üzenetrögzítőt használt. Miután megtudta, ki keresi, maga döntötte el, hogy fogadja-e a hívást. A hangulata sok mindent eldöntött.
Gábriel végül sikerrel járt, de a közös felvétel megszervezése sem ment zökkenőmentesen.
Ő úgy gondolta, hogy teljesen rugalmasan alkalmazkodik majd Psotához, ezért azt mondta neki, hogy akkor készítsék el a dalt, amikor neki megfelelő. Ez azonban nem úgy sült el, ahogy elképzelte.
Psota megsértődött azon, hogy a „bármikor” nem jelentett konkrét időpontot. Ő maga kijelölte a napot: november 2-án, délután három órakor kellett Gábrielnek a háza előtt várnia rá autóval.
A dátum különösen nehéz választásnak bizonyult, hiszen halottak napján nem volt egyszerű hangmérnököt találni. A felvételt azonban végül így is sikerült megszervezni.
Csak később derült ki, miért ragaszkodott Psota éppen ehhez a naphoz.
Az ötvenes években volt egy nagy szerelme, akit bebörtönöztek. A színésznő ezzel a könnyed, szerelmes dallal akart megemlékezni róla.
Egy tál tökfőzelék jelentette számára az ünnepet
Farkas Gábriel számára azonban nem ez az egyetlen emlék, amely máig különösen erősen él.
Az utolsó találkozásukat sem tudja elfelejteni. Kalmár Marival, Psota állandó kalap- és turbánkészítőjével együtt látogatták meg a színésznőt még karácsony előtt.
Nem drága ajándékkal érkeztek. Olyasmivel készültek, amiről pontosan tudták, hogy Psota Irénnek sokat jelent: tökfőzelékkel.
A színésznő ugyanis különösen szerette hidegen ezt az ételt. Ennek mélyebb oka volt, amely a nehéz gyerekkoráig vezetett vissza.
Psota gyerekként sokszor éhezett. Édesapja kanáritenyésztéssel foglalkozott, és a család szűkös körülményei között előfordult, hogy inkább a madaraknak vásárolt gyümölcsöt, miközben a gyerekeknek nem jutott meleg étel.
Egyszer azonban valahonnan kaptak egy tököt. Édesanyja ebből főzeléket készített, és ez az étel olyan különleges élményt jelentett a kislány Irénnek, hogy később is az ünneppel kapcsolta össze.
A Gundel is készített neki tökfőzeléket a Premier magazin partijaira, Gábrielék pedig ugyanezzel az étellel próbáltak örömet szerezni neki.
A meglepetés láthatóan betalált. Psota nagyon örült neki.
A találkozás azonban tragikus módon az utolsó lett. Két hónappal később, 2016. február 25-én Psota Irén meghalt.
Farkas Gábriel számára pedig egy egyszerű hamutál is elég ahhoz, hogy eszébe jusson a különleges nő, akivel egyszerre lehetett gyengéd és viharos, szeretetteljes és kiszámíthatatlan a kapcsolata.
