Tóth Ildikó szerint az elmúlt években egy rendkívül zárt, saját szabályok szerint működő társadalmi közeg alakult ki a NER-hez kötődő tehetős családok körül. Az üzletasszony úgy látja, hogy ebben a világban a feleségek szerepe jóval többre terjedt ki annál, mint hogy megszervezzék a család mindennapjait.
Elmondása szerint egyszerre volt jelen a hatalmas vagyon, a kapcsolati tőke és az a látványos életmód, amelyet ma sokan a „luxizás” szóval írnak le. Drága ruhák, ékszerek, táskák, egzotikus utak, különleges szolgáltatások és szinte teljes körű személyzet állt egyes családok rendelkezésére.
Tóth Ildikó a NER kialakulását Orbán Viktorhoz köti, és úgy értékeli, hogy egy új pénzügyi elit jött létre, amelyben a vagyon, a politikai kapcsolatok és a nagy értékű üzletek koncentrálódtak. Állítása szerint az állami megrendelések között olyan szerződések is előfordultak, amelyeknél szerinte 80–90 százalékos túlárazás is megjelent.
Ezzel párhuzamosan szerinte kialakult egy viszonylag szűk, de rendkívül tehetős kör. Becslése szerint legfeljebb ezer családról lehetett szó, a feleségek pedig többnyire harmincas és negyvenes éveikben jártak, sok esetben gyerekeket neveltek.
A családok működését sem a hagyományos minták szerint írja le. Tóth Ildikó szerint a férj és a feleség sokszor egymást erősítette, és még a házasságon belüli konfliktusok, illetve a félrelépések sem feltétlenül vezettek szakításhoz.
Közben a külső megjelenésnek komoly jelentősége lett. Egy drága táska, ékszer vagy ruha nem egyszerűen egy vásárlás volt, hanem a társadalmi helyzet demonstrálásának eszköze. A látványos életforma egyben azt is üzente, hogy az adott család milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik.
Tóth Ildikó szerint emiatt a nők között is kialakult egyfajta rivalizálás. Nem kizárólag az számított, ki rendelkezik nagyobb vagyonnal, hanem az is, hogy ki tudja ezt látványosabban megmutatni.
A közösség ugyanakkor nem volt teljesen egységes. Az üzletasszony szerint a rivalizálás mellett klikkek és konfliktusok is kialakultak, mégis rendszeresen szerveztek egymás között programokat, vacsorákat, kerti partikat és más társasági eseményeket.
Az egyik történet szerint egy nő a választás előtt Olaszországba vitte a társaságot, ahol éjszakánként hatezer euróba kerülő szobákat foglaltak. Egy másik esetben Tóth Ildikó arról beszélt, hogy egy NER-feleséget ugyan fapados járatról láttak leszállni, ám állítása szerint valójában az egész repülőgépet kibérelte, hogy barátnőivel külföldön ünnepelhesse a születésnapját.
Egy szülői értekezleten pedig állítólag egy édesanya több ember előtt arról panaszkodott, hogy férje nem biztosította számára a repülőgépet, amellyel barátnőivel Párizsba szeretett volna utazni vacsorázni és szórakozni.
A társasági életnek Tóth Ildikó szerint üzleti jelentősége is volt. A meghívások, rendezvények és privát összejövetelek olyan kapcsolatok kialakítására is lehetőséget adtak, amelyekben a személyes jelenlétnek komoly szerepe lehetett.
Ehhez az életformához komoly háttérmunka kellett. Az üzletasszony szerint egy-egy család mellett legalább egy állandó asszisztens dolgozott, aki gyakorlatilag bármikor elérhető volt.
A leírása alapján ezek az alkalmazottak gyakran a szállodaiparból érkeztek, idegen nyelveket beszéltek, és komoly szervezési tapasztalattal rendelkeztek. Intézhettek repülőutat, helikoptert, külföldi szállást vagy akár egy különleges eseményhez szükséges kellékeket is.
Tóth Ildikó állítása szerint az asszisztensek havi fizetése legalább ötmillió forint lehetett, és ezt készpénzben kapták.
A családok körül azonban ennél is nagyobb személyzet működhetett. A kisgyerekek mellett két bébiszitter váltotta egymást, miközben takarítók, kertészek, medencetisztítók, szakácsok, sofőrök és más munkatársak is gondoskodtak a mindennapi háttérről.
A szakács a dietetikussal és a személyi edzővel is együtt dolgozhatott. A sofőrnek pedig gyakorlatilag állandó készenlétben kellett lennie. Több autó használata sem számított különlegességnek, hiszen a gyerekeket iskolába kellett vinni, különböző programokra kellett eljuttatni, késő este pedig haza kellett szállítani őket.
Az oktatás terén is változást érzékelt Tóth Ildikó. Szerinte körülbelül tíz évvel korábban még nem számított különösnek, ha egy gyerek körzeti iskolába járt. Később viszont egyre nagyobb szerepet kaptak a magyarországi nemzetközi iskolák, amelyek éves költségét 6–10 millió forintra becsülte.
A magas fizetések ellenére a személyzet gyakran cserélődött. Tóth Ildikó ezt részben azzal magyarázza, hogy szerinte nem minden esetben bántak megfelelően az alkalmazottakkal. Úgy véli, egyes viselkedési mintákat nem a klasszikus európai arisztokrácia történeteiből, hanem inkább a gazdagok életét bemutató realityműsorokból vettek át.
A diszkréció közben kiemelt fontosságú maradt. Tóth Ildikó szerint a NER-családok alkalmazottaikkal olyan titoktartási megállapodásokat is köthettek, amelyek megszegése komoly következményekkel járhatott.
Arra, hogy miként jutott hozzá ezekhez az információkhoz, azt mondta, nem mindenki tartja meg magának, amit lát. Ismerősök, üzleti kapcsolatok és különféle szolgáltatók révén időnként olyan történetek is eljutnak hozzá, amelyek bepillantást engednek ebbe a zárt közegbe.
A szépségiparban szintén kialakult egy viszonylag szűk kör. Fodrászok, kozmetikusok, plasztikai sebészek és stylistok között is akadtak olyan szakemberek, akiket több, ugyanahhoz a társadalmi körhöz tartozó nő választott. Tóth Ildikó szerint ennek eredményeként idővel a megjelenésükben is egyre több hasonlóság jelent meg.
Nem minden szolgáltató viselte azonban jól a helyzetet. Az üzletasszony szerint előfordult, hogy valaki egyszerűen nem jelent meg a lefoglalt időponton, és még le sem mondta azt, így a szolgáltató komoly bevételtől esett el.
Tóth Ildikó egy politikusfeleséghez kapcsolja azt az életmódot is, amely szerinte már a szélsőséges luxus kategóriájába tartozott. Állítása szerint az általa megismert életforma még a szaúd-arábiai milliárdosfeleségek számára is túlzásnak tűnhetne.
A közegbe való bekerülésnél szerinte több tényező is számított. Fontos volt a házasság és a gyerekvállalás, de önmagában ez nem volt elég. A kapcsolatokban rejlő lehetőségeket is fel kellett ismerni, és tisztában kellett lenni azzal, milyen befolyással rendelkezik az ember.
Tóth Ildikó szerint ezért a feleségek szerepe messze nem merült ki a nyaralások megszervezésében, a gyerekek iskolájának kiválasztásában vagy a család ruhatárának összeállításában. A kapcsolati háló révén a család gazdasági mozgásterének alakításában is részt vehettek.
Az üzletasszony szerint azonban az országgyűlési választások után érezhető változás következett be. Elmondása alapján április 12. óta látványosan visszaesett a korábbi fényűzés: ritkábbá váltak a magánrepülős utak, elmaradtak bizonyos összejövetelek, és a költekezés is visszafogottabb lett.
Szerinte erre utalhat az is, hogy egy korábban sokat foglalkoztatott stylist már a közösségi médiában keresett új munkát. Közben állítása szerint továbbra is akad olyan szerető, aki Hermès táskákat vásárol, őt azonban már nem tekinti a feleségek közé tartozónak.
Tóth Ildikó azt is elmagyarázta, miért döntött úgy, hogy nyilvánosan beszél erről a világról. Úgy gondolja, hogy a társadalmi működés megértéséhez nem elegendő csak a nyilvános eseményeket figyelni. Azok mögött ugyanis életformák, személyes kapcsolatok és olyan rendszerek húzódhatnak meg, amelyek kívülről alig láthatók.
Szerinte az általa megismert történetek bemutatása nem elsősorban ítélkezésről szól. Inkább arról, hogy láthatóvá váljon egy olyan társadalmi közeg, amely az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet emlegetett politikai és gazdasági jelenségéhez kapcsolódott.
Tóth Ildikó szerint a személyes történetek és a háttérben működő kapcsolatok megismerése segíthet abban, hogy árnyaltabban lássuk, hogyan működött ez a világ, és milyen életforma alakult ki a látványos vagyon mögött.
