Hermányi Mariann az elmúlt években egyre több jelentős szerepet kapott, a népszerűséggel azonban saját magában is komoly változásokat tapasztal. A színésznő ma már egészen másként viszonyul a társasági élethez, mint korábban, és azt sem szeretné, ha a sikerei miatt elveszítené önmagát. Őszintén beszélt a félelmeiről, a szorongásairól és arról, miért fontos számára, hogy továbbra is két lábbal álljon a földön.
Egyre több siker, de nem akar elszállni magától
Hermányi Mariann karrierje az utóbbi időszakban látványosan felívelt. Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsor újabb közönségréteghez juttatta el, miközben a Hunyadi sorozatban és a Birodalomban is főszerepet játszott. A színésznő emellett a mozivásznon és a színházban is több emlékezetes feladatot kapott, most pedig Dobó Kata új filmjének egyik főszereplőjeként láthatja majd a közönség.
A siker feldolgozása nem feltétlenül egyszerű, Mariann azonban úgy érzi, az ő esetében nem egyik napról a másikra változott meg minden. Fokozatosan érkeztek az új lehetőségek és az ismertséggel járó helyzetek, így volt ideje hozzászokni ahhoz, hogy egyre többen felismerik.
„Nekem olyan apránként történt ez az egész, hogy nem éreztem ezt a hirtelen szakadékot vagy hirtelen hegyomlást. Nekem nagyon finoman adagolja ezt az élet” – fogalmazott.
A hétköznapjaiban ma is a munka áll a középpontban. Ha bemutatnak egy filmet, néhány hónapig azzal foglalkozik, aztán érkezik egy új produkció vagy egy színházi feladat. Emiatt nem érzi úgy, hogy az egész élete a népszerűség körül forogna.
„Valaki odalép hozzám, hogy ’szia, nem tudom, kérhetek-e egy képet’ és megtörténik ez mondjuk havonta egyszer… Szóval nem fulladok ebbe bele. És van dolgom. Nem az teszi ki a mindennapjaimat, hogy megjelenésekre járok, és életemben egyszer csináltam egy filmet, és azóta azzal kell haknizzak, hanem kijön egy film, akkor van bemutató, ez pár hónapig pörög. Aztán jön egy másik feladat, egy színházi darab. Folyamatosan dolgozom, és kevésbé van talán figyelmem arra, hogy egyébként ez hogyan csapódik le az emberekben. És szerintem ez tök jó.”
Attól fél, hogy a hírnév megváltoztatja a személyiségét
Mariann számára az egyik legfontosabb kérdés, hogyan maradhat ugyanaz az ember akkor is, amikor egyre többen figyelnek rá. Nem szeretné, ha az ismertség miatt megváltozna a viselkedése, vagy másként kezdene bánni a környezetével.
Különösen fontosnak tartja, hogy különbséget tudjon tenni a rajongók érdeklődése és a valódi emberi kapcsolatok között. Nem akarja, hogy a népszerűség befolyásolja, kiket enged közel magához, és azt sem, hogy a sikerei miatt kritikátlanul tekintsen saját magára.
„Nagyon szeretném, hogy ne változtasson meg az, hogy esetleg egy hónapban egyszer valaki odalép hozzám képet kérni. Nagyon nem szeretnék olyanná válni, aki felvesz valamilyen pózt, elkezd máshogy beszélni, elkezdi a kapcsolatait is átrendezni ez alapján. Elkezd érdekember lenni, elkezdi nem megkülönböztetni a rajongást és a valódi barátságot, hogyha maga köré embereket kell válogatni.”
A színésznő azt is világosan látja, mennyire könnyű elveszíteni a realitásérzéket, ha valaki folyamatosan elismerést kap. Nem akar abba a helyzetbe kerülni, hogy minden döntését jónak gondolja, miközben kívülről már egészen másképp fest a viselkedése.
„Nem akarok olyan torz személyiség lenni, aki azt hiszi, hogy minden jó, amit csinál, és közben meg nevetnek rajta, mert éppen egy olyan irányt vett, ami már egyszerűen tényleg ilyen cringe fesztivál, nagyszínpad.”
Mariann szerint az egészséges hozzáállás nem azt jelenti, hogy az ember soha nem fél, vagy mindig magabiztos. Éppen ellenkezőleg: a boldog pillanatok mellett a bizonytalanságoknak is helyük van az életében.
„Talán úgy viselem a sikert, mint egy egészséges ember: vannak szorongásaim, vannak félelmeim, vannak boldogságaim.”
A társasági élet helyett egyre gyakrabban választja az otthonát
A színésznő nemcsak a karrierjéről beszélt nyíltan, hanem arról a személyes átalakulásról is, amelyen az utóbbi években keresztülment. Korábban kifejezetten társasági ember volt: szeretett emberek között lenni, sok barátja volt, és szinte mindig nyitottan fordult mások felé.
Mostanra azonban ez jelentősen megváltozott. Egyre gyakrabban érzi úgy, hogy inkább otthon maradna, és egy-egy program előtt már alaposan mérlegeli, valóban van-e kedve elindulni.
„Átmegyek az elmúlt években egy nagyon durva változáson az extrovertált és az introvertált spektrumon. Nagyon kifelé éltem, nagyon hangos voltam, ezer barátom volt, mindenkiről tudtam mindent, mindig mindenkihez volt kedvem, és ez nagyon kezd konvergálni afelé, hogy már nem annyira szeretek kilépni a lakásból” – árulta el.
A változás néha szociális szorongás formájában is megjelenik nála. Nem tudja biztosan, mi állhat a háttérben, és azt sem zárja ki, hogy több tényező együttesen vezetett idáig.
„Ezerszer meggondolom, hogy van-e ehhez kedvem. Rám tud törni egy ilyen szociális szorongás, amit csomóan a Covidnak tulajdonítanak. Nem tudom… Az is lehet, hogy ez egy életkori dolog, hogy az ember átlép a 30-as éveibe, ahol már nem osztja úgy a kegyeit, ahogy korábban, meg elkezd leszámolni olyan barátságokkal, amik csak elvettek, és semmit sem adtak. Szóval szerintem ez is hozzátartozik ehhez.”
Hermányi Mariann vallomásából az is kiderül, hogy a változás számára nem pusztán a társasági programok számának csökkenését jelenti. Ahogy telik az idő, egyre tudatosabban mérlegeli, mely kapcsolatokra szeretne energiát fordítani. Miközben a szakmai életében újabb lehetőségek nyílnak meg előtte, a magánéletében láthatóan fontosabbá vált számára az önismeret, a saját határainak felismerése és az, hogy ne mások elvárásai szerint éljen.
