Zamárdiban különleges emléket állítottak Fenyő Miklósnak: egy pepitamintás pad őrzi a legendás zenész emlékét, amelynek mintája az ikonikus napszemüvegét idézi. A Balaton-parti helyszín különösen sokat jelentett számára, gyerekei, Dió és Dáci pedig most olyan családi pillanatokat idéztek fel, amelyekből kiderül, milyen volt az élete a színpadon kívül.
A pad helyszíne egyáltalán nem véletlen. Fenyő Miklós számára a Balaton az évek során különleges hellyé vált. Gyerekei elmondása szerint évekkel korábban egy félkész házzal együtt telket vásároltak Zamárdiban, majd közösen kezdték rendbe tenni és otthonosabbá alakítani.
„Apu nagyon kötődött a Balatonhoz, így évekkel ezelőtt vettek egy telket egy félkész házzal, amit elkezdtek felújítani, szépítgetni. Sajnos mire elkészült, már csak kevés időnk maradt rá, hogy ezt együtt élvezhessük. Négy feledhetetlen nyárban volt részünk, de ezek valóban feledhetetlenek maradnak” – mesélték.
A zenész inkább szeretett otthon lenni, ezért a zamárdi nyaraló számára különösen jó helynek bizonyult. Ott a család társaságában tölthette az időt, miközben élvezhette a tó közelségét és a friss levegőt.
„Apu alapvetően otthon ülő típus volt, így itt legalább jó levegőn üldögélhetett, nem Budapesten, a Pozsonyi úton, a lakásában. Nagyon szerette a Balaton látványát, és azt, amikor a családja, a gyerekei, az unokái ott vannak körülötte.”
Dél körül indult a nap
Fenyő Miklósnak különleges napirendje volt. Éjszakánként sokáig ébren maradt, ezért reggel sem sietett felkelni. Zamárdiban ez a megszokott ritmus szerint alakult.
„Mire apu fölébredt, déli 12 óra körül járhatott, addigra mi már vagy megjártuk a strandot, vagy ott lubickoltunk, labdáztunk a kertünk kis medencéjében.”
Miután felkelt, kávéval a kezében kiült a teraszra, és hosszasan figyelte a családját. A gyerekek játszottak a medencében, ő pedig csendben szemlélte őket.
Ez az egyszerű, hétköznapi jelenet ma már egészen más érzéseket kelt Dióban.
„Most, amikor itt vagyunk Zamárdiban, és medencézünk, mindig odapillantok a teraszra, az üres székre. Mintha arra várnék, mikor jön már ki. Minden egyes alkalommal megfogalmazódik bennem, nem szabad várnom, el kell már engednem őt” – idézte fel meghatottan.
A rajongók a nyaralás alatt sem hagyták magára
A napjai egyébként meglehetősen kiszámíthatóan teltek. Ébredés után bekapcsolta a televíziót, majd a háttérben egész nap szólt az ATV, miközben hallgatta a híreket.
Délután, amikor már enyhült a hőség, a család rendszerint elindult a Balatonhoz. A parti séták azonban Fenyő Miklós esetében ritkán maradtak teljesen családi programok.
A rajongók gyakran felismerték, odaléptek hozzá, beszélgettek vele, közös fotót kértek, vagy autogramért fordultak hozzá. Gyerekei szerint édesapjuk ezt soha nem tekintette kellemetlenségnek.
Éppen ellenkezőleg: természetesnek érezte, hogy az emberek megszólítják, és nagyra értékelte azt a szeretetet, amelyet a közönségtől kapott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a számos elismerése mellett közönségdíjjal is kitüntették.
A séta után általában egy bisztró következett, ahol a család együtt evett és ivott, majd visszatértek a nyaralóba.
Az esték még családiasabban teltek. Hol a teraszon, hol a házban ültek össze, és társasjátékoztak. Fenyő Miklós korábban nem számított nagy játékosnak, ám egy magyar slágerekre épülő társasjáték váratlanul meghozta a kedvét.
A család biztatta, hogy próbálja ki, ő pedig annyira megszerette, hogy később már maga is kezdeményezte a közös játékot. A szerencse is mellé állt: rögtön az első körben két olyan kérdést kapott, amely a Hungária együtteshez kapcsolódott. A válaszokat nevetve vágta rá.
A késő esti órákban sokat beszélgettek, de egyvalami szinte biztosan nem maradhatott ki: a zene. A zongora a nyaralóban is ott volt, Fenyő Miklós pedig szinte minden nap leült hozzá játszani. A család ilyenkor vele együtt énekelt.
„Képtelen vagyok bemenni a szobájába”
Ma azonban ugyanaz a zamárdi ház már egészen más érzéseket ébreszt a családban. Fenyő Miklós januárban hunyt el, és az első nyári látogatás különösen nehéz volt.
Dió elárulta, hogy édesapja egykori szobájába azóta sem tudott belépni.
„Apu januárban halt meg, most nyáron, amikor először lementünk, nagyon-nagyon nehéz volt. Abba a szobába, ahol aludt, a halála óta képtelen vagyok bemenni. Még ma sem hiszem el, hogy nincs többé, hogy itt hagyott minket.”
Mégis úgy érzi, hogy édesapja valamilyen formában továbbra is jelen van az életében. Fenyő Miklós önéletrajzának első két kötetét ő írta, Dió pedig szerkesztette. Most már a harmadik kötet készül.
Közben Dáci és Dió egy másik fontos feladatra is készülnek. A március 12-i, Arénában megrendezendő emlékkoncerten édesapjuk dalainak nagy részét ők éneklik majd el. A koncert Fenyő Miklós 80. születésnapjának állít emléket.
„Dió és Dáci, ahogy apu hívott minket, együtt leszünk a színpadon. Olyan koncertet szeretnénk csinálni, ami méltó apuhoz” – mondta Dió.
