Bochkor Gábor a saját rádióműsorában hozott fel egy olyan témát, ami szokatlanul személyes irányba vitte a beszélgetést: arról kezdett el gondolkodni, hogyan és kikkel szeretné eltölteni az idős éveit.
A 62 éves rádiós szerint az élet második felében az idő sokkal gyorsabban telik, mint az ember gondolná, ezért nem árt előre tervezni. A 40 és 60 közötti éveket már szinte „villámként” élte meg, és ez is arra ösztönzi, hogy tudatosabban gondoljon a jövőre.
A beszélgetés közben egy különleges példát is felhozott: Angliában egy női baráti közösség tagjai közösen terveznek egy idősödő évekre szánt lakóközösséget, ahol együtt élnének, segítenék egymást, és nem hagynák, hogy egyedül öregedjenek meg.
Ez az ötlet annyira megtetszett neki, hogy saját baráti körével is hasonló elképzelést fogalmazott meg. Elmondása szerint régi osztálytársaival egyszer egy kötetlen beszélgetés során eljutottak odáig, hogy „közös időskort” képzelnek el egy intézményben.
A rádiós ironikus részletességgel arról is beszélt, hogy még „szerződés is született volna”, amit a párjaiknak kellett volna aláírniuk, biztosítva, hogy mindenki ugyanabba az idősek otthonába kerüljön majd. A terv azonban végül nem lépett túl a beszélgetés szintjén.
Bochkor szerint a gondolat mögött mégis egy komoly félelem áll: az, hogy az ember idővel könnyen elszigetelődhet, ha a barátok eltávolodnak, a gyerekek külföldre költöznek, és a megszokott kapcsolatok lassan eltűnnek.
Saját családi tapasztalatát is felidézte, külön kiemelve édesanyja utolsó éveit, amikor egyre kevesebb barát maradt mellette, és fokozatosan beszűkült az a világ, ami korábban emberekhez kötötte.
A rádiós szerint ezért nem mindegy, hogy az ember milyen közegben öregszik meg: egyedül vagy egy olyan közösségben, ahol ismerősök veszik körül.
A történet végül egy humoros csavarral zárult: a „szerződésből” végül semmi nem lett, mert a nagy elhatározás másnapra, kijózanodva egyszerűen feledésbe merült.
