Csernus Mariann 97 éves korában elhunyt, és halálhíre mélyen megrázta a színházi világot. A színésznő több mint hét évtizeden át volt színpadon, és generációk nőttek fel az alakításain, miközben egy különösen szoros emberi kapcsolat is végigkísérte pályáját.
Ez a kapcsolat Szabó Rea öltöztető nevéhez fűződik, aki 34 éven át dolgozott együtt vele. Az évek során a szakmai viszony fokozatosan mély barátsággá és bizalmi kötelékké alakult, amelyben a mindennapok apró pillanatai is jelentést kaptak.
Rea felidézte, hogy kapcsolatuk a színházi folyosókon kezdődött, ahol először csak távolról figyelte a művésznőt, majd lassan egyre közelebb kerültek egymáshoz. Egy közös játék is kialakult közöttük, amelyben a hétköznapi jelenetekből lett személyes emlék.
Később már több darabban is együtt dolgoztak, köztük olyan előadásokban, mint A kaméliás hölgy, Néró, a véres költő, Rómeó és Júlia és Házasságon innen és túl. A közös munka során egyre inkább kialakult az a biztonságérzet, amelyben a színésznő már keresztnevén szólította segítőjét, és teljes bizalmába fogadta.
A kapcsolat nem állt meg a színház falainál: Rea gyakori vendég volt Csernus Mariann otthonában is, ahol a művésznő családjáról, életéről és mindennapjairól is őszintén beszélt. A kötelék így már messze túlmutatott a munka világán.
Az öltöztető egy különösen megrendítő pillanatot is felidézett, amikor két évvel ezelőtt egy felújító próba végén a színésznő azt mondta, számára elég volt a színházi munka. Ekkor együtt hagyták el a színházat, tudva, hogy egy hosszú korszak végéhez értek.
A búcsúbejegyzésben Rea egy személyes emlékképet is megosztott: ahogy a művésznő egy próbán az öltöző előtt állt, és egy jellegzetes kérdéssel fordult hozzá, amely örökre megmaradt benne.
A sorok végén így búcsúzott tőle: a közös évek szépek voltak, és minden nehézség ellenére is összekötötte őket valami különösen emberi, amit nehéz szavakba önteni.
