Szolnoki Péter halála mélyen megrázta azokat, akik közel álltak hozzá. Egyik legjobb barátja, Megyeri János most egészen különleges módon próbálta feldolgozni a veszteséget: agyagból megformázta az énekes portréját.
A hiperrealisztikus alkotás nem egyszerűen egy szobor lett számára. A művész szerint a munka közben újra átélte a barátságukhoz kötődő emlékeket, így az alkotás egyben a búcsúzás és a gyász feldolgozásának része is.
Megyeri János és a Bon-Bon egykori frontembere csaknem harminc éve voltak barátok. A kapcsolatuk Szolnoki Péter korábbi betegségének idején sem szakadt meg. János akkor is mellette állt, és az énekes mostani betegsége alatt is figyelemmel kísérte a barátja küzdelmét.
A korábbi betegséget Szolnoki Péter sikeresen átvészelte, bár akkor jelentősen lefogyott. A mostani harcot azonban már nem tudta megnyerni. Megyeri számára ezért különösen nehéz volt elfogadni, hogy barátja júliusban elhunyt.
„Közel harminc évig voltunk jóbarátok Petyusszal. Már az első, tizenöt évvel ezelőtti betegségénél is mellette voltam. Akkor sikeresen megműtötték, felépült, még ha rengeteget fogyott is. Most azonban sajnos nem tudta legyőzni a betegséget. Mélyen megrendített az elvesztése” – mondta a szobrászművész.
János a gyász idején ismét ahhoz az eszközhöz nyúlt, amelyen keresztül a leginkább ki tudja fejezni az érzéseit: az agyaghoz.
Korábban Csukás István és Scherer Péter halála után is szoborral állított emléket azoknak, akiket szeretett és tisztelt. Számára a mintázás ilyenkor nem pusztán művészi munka, hanem egyfajta lelki folyamat.
„Számomra ez egyfajta gyászterápia. Az elengedés része, hogy újra ’találkozhatok’ azzal, aki már nincs velem. Miközben formálom az arcát, felidézem a közös emlékeket, a beszélgetéseinket, a nevetéseinket.”
Szolnoki Pétert nem most először örökítette meg szoborként. 2015-ben egy életnagyságú viaszfigurát is készített róla a milánói világkiállításra, amelyet később Magyarországon több helyen is bemutattak.
A mostani mű azonban teljesen más körülmények között született. Nem megrendelésre készült, és nem is egy kiállítás kedvéért. János saját magának mintázta meg barátját.
„Ezt nem megrendelésre készítettem, hanem magamnak. A barátságunk és Péter fantasztikus életműve előtt szerettem volna tisztelegni vele.”
A szobrász azt sem zárta ki, hogy egyszer még nagyobb szabású emléket állítson Szolnoki Péternek. Két köztéri alkotást szeretne készíteni róla: az egyiket Salgótarjánban, ahol az énekes felnőtt, a másikat pedig Budapesten. Ezek a tervek azonban még a jövő kérdései.
Most sokkal fontosabb volt számára, hogy elkészüljön a portré. És különös módon ez az alkotás sokkal gyorsabban született meg, mint a munkái általában.
Egy-egy szobron rendszerint hónapokig dolgozik, Szolnoki Péter agyagportréjával azonban kevesebb mint két hét alatt végzett.
„Általában több hónapot dolgozom egy-egy alkotáson, Péter portréja viszont kevesebb mint két hét alatt elkészült. Érzelmileg annyira bevonódtam a munkába, annyira magával ragadott az alkotás folyamata, hogy mire feleszméltem, ott állt előttem. Mintha a kezemet is a szívem vezette volna.”
A kész szobor mögött azonban egy fájdalmas történet is meghúzódik. A két barát korábban gyakran tréfálkozott azon, hogy majd egyszer, sok év múlva Szolnoki Péter fog énekelni Megyeri János temetésén.
Az élet végül kegyetlenül átírta ezt a közös viccet. Nem János búcsúzott előbb, hanem neki kellett elveszítenie a barátját.
Szolnoki Péter már nincs ott fizikailag, de Megyeri János számára az elkészült szobor egy olyan emléket jelent, amelyhez bármikor visszatérhet. Az agyagba formált arc így nemcsak az énekes vonásait őrzi, hanem egy közel három évtizedes barátság történetét is.
