Lovas Rozi egy olyan időszak végére tett pontot, amely érzelmileg és mentálisan is teljesen felőrölte. A népszerű színésznő hosszú ideje vitte a Loupe Színházi Társulás egyik legerősebb, legmegrázóbb előadását, a „Lányok, fiúk” című monodrámát, amelyet férje, Horváth János Antal rendezett.
Több mint két éven át szinte megszakítás nélkül állt színpadon ebben a darabban, és közel száz alkalommal játszotta el ugyanazt a súlyos történetet. Most azonban elérkezett a pillanat, amikor úgy érezte: muszáj megállnia.
A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy utoljára lépett színpadra az előadásban. A búcsú nem volt könnyű, inkább fájdalmas és szinte letaglózó.
Azt írta, hogy az elmúlt időszakban a történet folyamatos elmesélése olyan lelki terhelést jelentett számára, ami már az idegrendszerét is kimerítette. Úgy fogalmazott, hogy ezt a „nehéz csomagot” most le kell tennie, mert az élet más területein is szüksége van magára.
Szavai szerint ez a döntés olyan érzés volt, mintha egy darabot szakítana ki önmagából, vagy mintha valakitől nagyon közel állótól kellene elválnia. Többször is hangsúlyozta, hogy minden egyes előadásnál újra és újra átélte a lelki megrendülést.
A színésznő arról is beszélt, hogy az elmúlt években rengeteg feladat zúdult rá egyszerre: színház, forgatások, filmprojektek, miközben két kisgyermek édesanyjaként otthon is maximális jelenlétre törekedett.
Korábban egy televíziós beszélgetésben már utalt arra, hogy a folyamatos terhelés szinte a teljes kimerülés szélére sodorta. Akkor arról beszélt, hogy mentálisan és fizikailag is túl sok volt minden egyszerre, mégis tovább dolgozott, forgatott és játszott egymás mellett több projektben.
Most azonban új határokat húzott. Bár a „Lányok, fiúk” előadástól hosszabb időre elköszönt, nem vonult teljesen vissza: továbbra is aktívan dolgozik, többek között egy új filmprojektben is szerepet vállal.
A történet nem egyedi a társulás életében. Nemrég Molnár Áron is hasonló döntést hozott, amikor az intenzív terhelés miatt kiszállt egy készülő előadás próbafolyamatából. A közösség mindkét esetben a pihenés és a mentális regeneráció fontosságát hangsúlyozta.
