„János nélkül egy napot sem”: Gálvölgyi Judit utolsó éveit is az a férfi határozta meg, akivel 55 évig élt együtt

Július 31-én érkezett a szomorú hír: 81 éves korában meghalt Gálvölgyi Judit, a kiváló műfordító, Rodolfo lánya és Gálvölgyi János felesége. Halálával egy olyan asszony távozott, akinek élete évtizedeken át szorosan összefonódott a színészével.

Kapcsolatuk nem egyik napról a másikra alakult ki. Öt évig jártak egymással, mielőtt 1971-ben összeházasodtak. Judit eredetileg színésznőnek, rendezőnek vagy dramaturgnak készült, végül azonban más pályán találta meg a helyét. Orosz–angol szakos bölcsészként végzett, majd műfordítóként dolgozott, és több tízezer oldalnyi szöveget ültetett át magyarra.

 

Judit számára fontos volt, hogy férje mellett valódi hátországot teremtsen. Korábban arról beszélt, nagy szerencséjük volt abból, hogy ő otthon dolgozott, így sok mindent el tudott intézni János körül, amire a színésznek szüksége volt.

A közös életük egyik legfeltűnőbb sajátossága az volt, hogy szinte mindig együtt voltak. Ha csak lehetett, közösen indultak útnak, és ritkán töltöttek hosszabb időt egymástól távol. A leghosszabb különlétük körülbelül egy hónapig tartott, amikor Gálvölgyi János Ausztráliában turnézott Voith Ágival.

 

Judit egyszer különleges módon fogalmazta meg, mi tartotta össze őket ilyen hosszú időn át. Szerinte a kapcsolatuk alapja nem csupán a szerelem volt, hanem az a barátság is, amely közben kialakult közöttük.

„Majd’ ötven éven át lángolni nehéz, de ha az ember társa egyben a legjobb barátja is, akkor mindent meg tudnak egymással beszélni.”

Ez a gondolat sokat elárult arról, hogyan tekintett a házasságára. A szenvedély mellett az egymás iránti bizalom és a közös élet mindennapi működtetése is fontos szerepet kapott.

 

Két lányuk született, Eszter és Dóra. A család az évek során együtt élte meg a könnyebb és a nehezebb időszakokat is.

Judit korábban arról mesélt, hogy amikor problémák adódtak, férjével nem egymás ellen fordultak, hanem összezártak. Úgy fogalmazott, hogy rengeteg „gálvölgyük” és „gálhegyünk” volt, de mindegyiken át tudtak jutni.

A hétköznapokban sem kizárólag ő gondoskodott mindenről. Judit szerint férje szeretett mosogatni, a bevásárlásból is kivette a részét, és gyakran ő ült a volán mögé.

Az elmúlt években az egészségük miatt azonban egyre több aggodalom nehezedett rájuk. Judit arról beszélt, hogy már nem évekre vagy hosszú távra terveztek, inkább kisebb célokban gondolkodtak. Egy-két nap, esetleg néhány hónap – ennyi is elég volt ahhoz, hogy előre tekintsenek.

 

A családért is sokat aggódtak. János különösen féltette a lányait, az unokáit és a feleségét, Judit szerint pedig nagyon megviselte, ha valamelyiküknek egészségügyi problémája akadt.

Judit azt is elismerte, hogy korábban ő betegeskedett többet. Volt olyan alkalom, amikor férje aggodalma nem bizonyult alaptalannak, mégis mindig igyekezett megnyugtatni őt.

János 2023-as rosszulléte után azonban Judit féltette még jobban a férjét. A színész betegsége őt is arra késztette, hogy arra kérje: vállaljon kevesebb munkát.

A kapcsolatukról szóló egyik korábbi vallomás most különösen megrázóan hangzik. Judit ugyanis világosan kimondta, hogy képtelen lenne elképzelni az életét János nélkül.

A házasságuk alatt állítása szerint 55 év alatt sem voltak komoly veszekedéseik. Úgy gondolták, hogy a kapcsolatuk elején, az öt évnyi udvarlás alatt már „kiveszekedték” magukat.

Judit közben mindig féltette a férjét. Attól tartott, hogy baleset éri, vagy valamilyen baj történik vele. Egy alkalommal azt is elmondta, ha választhatna, melyikük távozzon előbb, inkább ő menne el.

„Nem bírnék, nem szeretnék János nélkül egy napot sem élni.”

A saját családjának történetét is felidézte. Édesanyja szerda este halt meg, édesapja pedig már hétfőn rosszul lett, összeesett és elvesztette az eszméletét. Nem tudta meg, hogy felesége közben meghalt. Vasárnap hajnalban ő is elhunyt.

Judit számára ez is azt bizonyította, mennyire mély lehet két ember között a kötődés. Úgy gondolta, vannak, akik egyszerűen nem tudják, vagy nem akarják elképzelni az életüket a társuk nélkül.

 

Gálvölgyi János korábban szintén nagy szeretettel beszélt feleségéről. Úgy fogalmazott, hogy szerencsésnek tartja magát, amiért Judit már gyerekkorában hozzászokott ahhoz, hogy egy színész mellett az ünnepek sem mindig a megszokott rendben zajlanak.

Judit azt sem rótta fel neki, ha a vasárnapi ebéd végül csak kedden került az asztalra, mert férje vasárnap éppen dolgozott.

Ez a fajta megértés végigkísérte a közös életüket. Judit nemcsak Gálvölgyi János felesége volt, hanem társa, bizalmasa és az a háttér, amelyre a színész hosszú évtizedeken át támaszkodhatott.

Most, hogy Gálvölgyi Judit nincs többé, korábbi mondatai egészen más súlyt kapnak. Az az asszony, aki egykor kimondta, hogy János nélkül egyetlen napot sem szeretne élni, 55 közös év után hagyta maga mögött azt az életet, amelyet férjével együtt épített fel.