Elbúcsúztak Szilágyi Tibortól: a legendás színész az utolsó pillanatig hitt abban, hogy még dolga van

A Farkasréti temetőben vettek végső búcsút Szilágyi Tibortól, aki 83 éves korában, hosszú és súlyos betegség után hunyt el. A magyar színjátszás egyik meghatározó alakját sokan kísérték el utolsó útjára, ahol megható pillanatokkal emlékeztek életére és több évtizedes pályájára.

A búcsúztatón különleges zenei pillanatok is helyet kaptak. Felcsendült Frank Sinatra My Way című dala, valamint Leonard Cohen világhírű Hallelujah-ja is. A színházi világ nevében Rudolf Péter mondott beszédet, amelyet egy Weöres Sándor-verssel zárt.

A szertartás végén Zorán Kell ott fenn egy ország című dala szólt, majd örök nyugalomra helyezték a kivételes tehetségű művészt.

Szilágyi Tibor életútja már fiatalon komoly kihívásokkal indult. 1942-ben született, édesanyja ügyvéd, édesapja építész volt. Szülei korán elváltak, így apjával hosszú éveken át nem találkozott. Mindössze 13 éves volt, amikor újra megpillanthatta őt egy budapesti találkozáson.

A kapcsolat azonban később ismét megszakadt, miután édesapja az 1956-os forradalom után Kanadába költözött új társával. Évekkel később, már főiskolásként találkozhatott vele ismét Torontóban.

Bár akár a külföldi élet gondolata is felmerülhetett benne, számára a magyar színpad jelentette az igazi hivatást. Első próbálkozásra azonban nem jutott be a Színművészetire, annak ellenére, hogy már komolyabb szerepek álltak mögötte.

A megélhetés érdekében egy gyárban vállalt munkát. Kezdetben fizikai feladatokat végzett, udvart takarított és rakodott, később pedig raktárvezető lett. Közben azonban nem adta fel álmát: verseket és prózai műveket tanult, hogy újra jelentkezzen a főiskolára.

Kitartása meghozta az eredményt. 1965-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezt követően vidéki társulatoknál kezdte pályáját, majd néhány év múlva a fővárosi színházi élet egyik ismert szereplőjévé vált.

Játszott többek között a Thália, a József Attila, a Nemzeti és a Vígszínház színpadán is, később pedig a soproni Petőfi Színházban nemcsak színészként dolgozott, hanem rendezőként és művészeti vezetőként is fontos szerepet vállalt.

Szilágyi Tibor számára a színház sosem egyszerű munkahely volt. Egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az ő generációjuk szinte szerelmes volt a színjátszásba, a társulatok pedig második családként működtek.

Hat évtizedes pályája során több mint kétszáz színdarabban szerepelt, emellett számtalan filmben, tévéjátékban és sorozatban is láthatta őt a közönség. Jellegzetes hangja és erős színpadi jelenléte miatt olyan klasszikus művekben is emlékezetes alakításokat nyújtott, amelyek generációk számára maradtak meghatározók.

Magánéletében is a hűség és az állandóság jellemezte. Feleségével, dr. Sátori Annával 35 évig éltek házasságban. Bár közös gyermekük nem született, Anna korábbi kapcsolatából származó lányát kisgyermekkorától sajátjaként szerette és nevelte.

Kapcsolatukról mindig nagy szeretettel beszélt. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy ritka harmóniában éltek együtt, és hosszú éveik alatt szinte soha nem fordult elő közöttük komoly konfliktus.

Élete utolsó éveiben már kevesebbet dolgozott, de a színészet iránti szeretete nem múlt el. Ő maga is beszélt arról, hogy a kor előrehaladtával jelentkeztek egészségügyi nehézségek, többek között gerincproblémák miatt műtéteken is átesett, mégis igyekezett derűsen megélni mindennapjait.

Bár a nagy színházi szerepek már túl megterhelőek voltak számára, kisebb fellépéseket, szinkronmunkákat és reklámszerepeket még vállalt. A közönség számára sokáig úgy tűnhetett, hogy továbbra is aktívan dolgozik, hiszen hangja és korábbi alkotásai folyamatosan jelen voltak.

Szilágyi Tibor nem kereste a reflektorfényt, inkább annak örült, hogy élete során ennyi szerepet eljátszhatott. Ismerősei szerint még betegsége idején is vissza akart térni a munkához, mert úgy érezte, még vannak feladatai, és számítanak rá a szinkronban.

A művész öröksége azonban már most megkérdőjelezhetetlen. Olyan alkotásokban szerepelt, mint a Kisváros, a Családi kör, a Rokonok, az Ámbár tanár úr vagy az Üvegtigris első és második része. Emellett legendás szinkronhangként is sokak számára ismerős marad, többek között Jean Reno és Walter Matthau magyar hangjaként.